rafinált

Teljes szövegű keresés

rafinált melléknév -an, -abb, (régies) raffinált
1. (műszaki nyelv) A szennyező, idegen anyag(ok)tól megtisztított, finomított. Rafinált cukor, szesz.
2. (átvitt értelemben, választékos) Kifinomult, túlfinomodott. Rafinált ízlés, öltözködés.  Szenvedélye nem a raffinált kéj mámora volt, melyet a művészi nimbus felfokoz, melyet a kacér jelmez, a ledér játék újraébreszt. (Jókai Mór) E nagy vagyonnal… raffináltabb lett a faj. (Justh Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Ravasz, furfangos, körmönfont. Rafinált gazember, szélhámos. Ez a rafinált bestia mindenkivel kacérkodik.  A komorna igen raffináltan, ezt a viselkedést találta helyesebbnek. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Rafinált kacérság, kifogás.  Ebben a mondatban, ahány szó van, annyi az infámis, raffinált, istentelen csalárdság. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, művészettörténet, irodalomtudomány) A művész v. költő fölényes technikai tudását és a formai elemeket már-már a tartalom rovására érvényesítő. A késői gótika rafinált díszítő elemei; rafinált rímelés, verselés.
rafináltság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT