ráfér

Teljes szövegű keresés

ráfér tárgyatlan ige
1. Elég hely van számára, elfér rajta, felfér vmire. A kocsira ráfér az egész bútor.  A gyereken annyi volt az aranygyűrű, meg az aranylánc, amennyi csak ráfért. (Vas Gereben) Nem is fért volna rá egy levelezőlapra az a sok kaland, mely megtörtént vele. (Kosztolányi Dezső)
2. (csak 3. személyben) (átvitt értelemben) Vmi ráfér vkire, vmire: vmi elkel(ne), nem árt(ana) neki; szüksége van v. volna vmire. Ráfért egy kis szidás. Ráférne egy kis segítség.  Ugyancsak ráfért volna egy kis jólét. (Mikszáth Kálmán) Sokat dolgozott, ráfér a pihenés. (Kosztolányi Dezső) Látom, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Pedig egy kis szeretet a felnőttekre is ráférne. (Nagy Lajos)
3. (csak egyes szám 3. személyben) (átvitt értelemben, ritka) <Állandósult szókapcsolatokban:> Ráfér a lelkére: ráviszi a lélek, nem érez lelkiismeretfurdalást; ráfér a szemére.  Hát csakugyan elveszi az úr tőlem azt a fölösleget? Ráfér a lelkére? (Mikszáth Kálmán)
ráférő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT