ráfekszik
ráfekszik tárgyatlan ige, (népies, régies) ráfeküszik
1. Ráfekszik vkire, vmire: fekvő helyzetben elhelyezkedik vkin, vmin. Vö: fekszik (4, 4a). Játék közben a kisebbek ráfekszenek a nagyobbakra. Ráfekszik a díványra. Csizmástul, ruhástul ráfeküdt a bevetett ágyra. Ráfeküdt a hordágyra, és engedte, hogy vigyék. (Kuncz Aladár) || a. (túlzó) Egész testsúlyával vmire nehezedik, teljesen rádől vkire, vmire. Ráfekszik az asztalra, úgy ír.
2. (átvitt értelemben, költői) Vmi ráfekszik vmire: ellepi, beborítja, betakarja. Sötét a város, rá fekütt az éj. (Petőfi Sándor) A fehér foszló párák ráfeküdtek az ablakokra. (Mikszáth Kálmán) Este … a kertre a hosszú ház árnyéka lassan ráfeküszik. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Ráfekszik vmire: <vmely nyomasztó hangulat> teljesen úrrá lesz vmely közösségen, teljesen elfog vmely csoportot. Ráfeküdt az unalom a városra. Valami tespedtség feküdt rá az egész társaságra.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Ráfekszik vmire: ráadja magát vmire, nekifekszik vminek, nagy lendülettel, (akarat)erővel foglalkozik vmivel. Egészen ráfeküdt a nyelvekre, a statisztikára. A termelőszövetkezet ráfekszik az állattenyésztésre.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Ráfekszik vkire: tekintélyével, hatalmával ránehezedik vkire v. vmely csoportra, közösségre, korlátozza az önállóságban, a cselekvésben. [Amerika] befolyásának egész világterhével ráfekszik Európára. (Jókai Mór)
ráfekvés; ráfekvő.
