ráfagy

Teljes szövegű keresés

ráfagy tárgyatlan ige
1. <Folyadék, lecsapódó pára> vmivel érintkezésbe kerülve s megfagyva rátapad. Vö: fagy (4). A víz ráfagyott a kezére. A pára ráfagyott a ló testére.  Ráfagyott a | hajnali harmat a gyönge virágra. (Radnóti Miklós) || a. <Vmely anyag> megfagyva v. hideg, fagyott dologgal érintkezve v. a köztük levő pára, nedvesség megfagyásával rátapad. A ruha ráfagyott a testére.  Keze szinte ráfagyott a korsó fülére, míg felért a második emeletre. (Móricz Zsigmond)
2. <Zsír, faggyú v. ezt tartalmazó anyag> kihűlve rátapad vmire. A pecsenye zsírja ráfagyott a tányérra.
3. (átvitt értelemben) <Vmely érzelem megnyilvánulása vkinek az arcvonásain> megfagyva (5), dermedten ott látható, tükröződik. Arcára ráfagyott a mosoly.
ráfagyás; ráfagyó; ráfagyott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT