ráesik
ráesik tárgyatlan ige
1. Ráesik (vkire, vmire): vkinek, vminek a tetejére, felületére esik. Ráesett a lábára egy tégla. Az erkélyen maradt a szék, és ráesett a hó. || a. (átvitt értelemben) <Tekintet, szem> ráirányul vmire, vkire. Szeme ráesett az asztalon fekvő arcképre Tekintete néha-néha ráesik egy elrobogó autóra. (Nagy Lajos) || b. <Árny, fény, fénysugár> rávetődik vmire. Ráesett a hold fénye a fehér falra. [Az] őrök óriási, félelmetes alakká nőttek, akiknek fekete árnyuk, úgy látszott, … az egész elszunnyadó világra ráesik. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Ráesik (vkire): váratlan erőszakkal kérni kezd, és kitartóan unszol vkit vmire. Vö: esik (II. 2). Ráesett a gyerek az apjára, hogy vegyen neki szánkót. Ráestek, beszéltek, nógaták, hogy menjen. (Arany János)
3. (nyelvtudomány) <Hangsúly> vmely szóra, szótagra kerül. Kitesszük az őt …, mikor a hangsúly ráesik. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, ritka) Vmi ráesik vkire: vmiből vmely rész jut vkinek. Ráesett a feladat nagyobb része.
5. (átvitt értelemben) A választás, a sor, a sors ráesik vkire: őt választják (meg), ő következik soron, őt sorsolják ki. Végre a legnagyobb leányára is ráesett a sor. A sors a hajó oldalában aludó Jónásra esik, kit fölkölte a kormányosmester, mondván, hogy a sors ráesett. (Mikszáth Kálmán)
Vö: esik (I. 1a, II. 2a, IV. 7, 8).
ráesés; ráesett; ráeshető.
