ráemel

Teljes szövegű keresés

ráemel tárgyas ige
1. Vkit, vmit emelve rátesz, ráhelyez vmire. A gyermeket ráemelte a kocsira. A munkások ráemelték a szobrot az állványra.
2. Ráemel vmit vkire: felemel vmit, hogy megüssön, bántalmazzon vele vkit. Ráemeli a kezét. Ráemelte a botját a tolvajra. || a. <Kézi lőfegyvert> célozva irányít vkire, vmire. Ráemelte a pisztolyt támadójára. Ráemelte puskáját a vadra. || b. (ritka) Ráemeli a kalapját vkire: tisztelettel előre köszön vkinek; ráköszön. || c. (választékos) Ráemeli a szemét, tekintetét vkire, vmire: vkire, vmire irányítja a szemét, rátekint, ránéz.  A szegény Apolka … ráemelte könyörgő tekintetét. (Mikszáth Kálmán) Ha lóháton jött egy szép dalia, csak akkor mertem ráemelni a szemem, amikor már tovanyargalt. (Krúdy Gyula)
3. (ritka) Vmit ráemel vkire: vminek vitele közben úgy emel vmely terhet, hogy a teher nagyobb része arra v. azokra nehezedik, akivel v. akikkel együtt a terhet viszi. Nem jó vele együtt cipelni, mert mindig ráemeli a terhet a másikra.
Vö: emel (I. 2c, e, 3).
ráemelés; ráemelget; ráemelhető; ráemelő; ráemelt; ráemeltet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT