rábukkan
rábukkan tárgyatlan ige (bizalmas)
Véletlenül, meglepetésszerűen ráakad, rátalál vkire, vmire. Ott bukkantak rá, ahol nem is remélték. Néhány forintot … adtunk neki utiköltségül, mert másnap seggel indulnia kellett volna … Néhány nap múlva feleségem a városban véletlenül rábukkant. (Táncsics Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka) Hirtelen, váratlanul rájön vmire. Rábukkan a helyes megoldásra. A mi költőnk … rábukkan egy szép … ellentétre. (Arany János)
rábukkanás; rábukkanó; rábukkant.
