rabszolgaság
rabszolgaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (történettudomány) A rabszolga gazdasági, társadalmi helyzete, állapota; rabszolgasors. Nem tudott beletörni a rabszolgaságba. Te is, vén Crispos, kit rabszolgaságból | Mentett ki férjem, most halált kiáltasz? (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben) A rabszolgákéhoz hasonló, szabadság nélküli, kizsákmányolt helyzet, állapot, életsors; rabszolgasors. Rabszolgaságba dönt; rabszolgaságban tart vkit. Keleten a nőt rabszolgaságban tartották. A munkásosztály nem tűrte a rákényszerített rabszolgaságot. Az emberiség megváltást érzett, mikor a jobbágyságból felszabadult. Igen. Elég sokáig éltünk rabszolgaságban. (Móricz Zsigmond)
3. Rabszolgarendszer, rabszolgatársadalom. → Patriarkális rabszolgaság; a rabszolgaság eltörlése.
Szóösszetétel(ek): 1. rabszolgaságellenes; 2. bérrabszolgaság; kamat-rabszolgaság.
rabszolgasági.
