rabló
rabló melléknév és főnév
I. melléknév (-bb)
1. Olyan <személy, csoport, intézmény>, aki, amely rabol (1–2). Lovat rabló betyárok. Rabló, fasiszta horda. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. (Kölcsey Ferenc) || a. Időt rabló: olyan <tevékenység, foglalkozás, művelet>, amely céltalan, hiábavaló v. jelentéktelen dolgokra foglalja le vkinek az idejét, amellyel vki elfecsérli a rá fordított időt, v. amely fölöslegesen sok, eredményéhez viszonyítva igen sok időt vesz el, vesz igénybe; időrabló. Időt rabló kártyázás. A tűzrakás volt … a legelső és a latin a legtöbb időt rabló foglalkozás egész iskolai pályámon. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, túlzó, gúnyos) Olyan <személy>, aki rendkívül nagy haszonra dolgozik, tisztességtelen úton szerez jövedelmet, rabol (3). Rabló kocsmáros, uzsorás. Ez egy rabló kereskedő.
3. (választékos) Rabláson (1, 2) alapuló, rá jellemző. Rabló jellegű háború; rabló ösztön, politika.
II. főnév -t, -ja
1. Rablást (1) elkövető v. elkövetett személy. Tengeri rabló: kalóz. A rablót megbilincselték. || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Harácsoló, kizsákmányoló személy. Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Különös, különös nyáréjszaka volt. (Ady Endre) Az öreg rablók és farizeusok hangosabban lármáztak, mint az őszinte reformpártiak. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, túlzó, gúnyos) Rabló (I. 2) személy. Ez a rabló megint becsapott a vételárral. || a. (átvitt értelemben, ritka, túlzó, néha tréfás) Pénzt erőszakosan követelő ember. Adok nekik, a szemtelen tolvaj rablóknak kétszáz forintot. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. rablóbarlang; rablóbecsület; rablócsapat; rablóélet; rablófészek; rablófőnök; rablógazdaság; rablóhajó; rablóhistória; rablókapitány; rablókülső; rablólégy; rablómadár; rablóméh; rablómesterség; rablónép; rabló-pandur; rablóromantika; rablósirály; rablótörténet; rablóvár; 2. bankrabló; halottrabló; időrabló.
