rablás
rablás főnév -t, -ok, -a
Általában a rabol (1–3, 5) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki rabol, ill. az a cselekvés, hogy vmit, vkit rabolnak.
1. Idegen tulajdonban levő érték, jószág, ingóság elvétele v. személy elragadása erőszakkal v. fenyegetéssel. Fegyveres rablás; rablás gyilkossági kísérlettel; állatok, ékszerek, fegyverek, pénz rablása; rablásból élő martalócok, útonállók, zsiványok. Rablásért elítélték. Rablással vádolták. Ezer felé bús harcmező a hon … S halál, rablás mind a király miatt – Akasszátok föl a királyokat! (Petőfi Sándor) Eddig … rablást nem engedtek a tisztek … de most ez a Tormási maga parancsolta, hogy minden házat fel kell törni. (Móricz Zsigmond) || a. Szabad rablás: a) <háborúban, harccal elfoglalt ellenséges városban, helységben> a katonáknak meghatározott időre engedélyezett fosztogatás; b) jogtalan vagyonszerzés v. ennek lehetősége. Szabad rablásnak tekintette az ispánságot.
2. (átvitt értelemben) Nagyfokú kizsákmányolás. A tőkések rablása hallatlan méreteket öltött. || a. (átvitt értelemben, túlzó) Ez rablás!: <méltatlankodó felkiáltás, felháborodás kifejezéseként:> rendkívül sokat kérnek, igen nagy árat számítanak vmiért.
3. (bányászat) Az elhagyandó bánya teréből a felszerelés (ácsolat, vasút stb.) eltávolítása.
Szóösszetétel(ek): emberrablás; gyermekrablás; halottrablás; hullarablás; időrablás; leányrablás; nőrablás; sírrablás.
rablási.
