rábizonyít
rábizonyít tárgyas ige
Rábizonyít vkire vmit: bebizonyítja vkinek vmiben való bűnösségét, vétkességét, részességét. Rábizonyították a gyilkosságot. Érzé, hogy igaza van, és látta, hogy mégis az ellenkezőt fogják rábizonyítani. (Jókai Mór)
rábizonyítás; rábizonyítható; rábizonyító; rábizonyított.