rááll

Teljes szövegű keresés

rááll tárgyatlan ige
1. Vmire rálép, s ott állva marad. Ráállt a vállamra. Rá kellett állnia az asztalra, hogy a lámpát elérje. || a. <Rendsz. beteg lábára> teljes testsúlyával ránehezedik. Végre rá tudott állni mindkét lábára.  Fáj … a lábam, … nem tudok ráállni. (Jókai Mór)
2. (bizalmas, rosszalló) Rááll vkire: túlságosan közel áll vki mellé v. mögé, úgyhogy zavarja szabad mozgásában. Ne álljon rá a másik emberre! || a. (sport) Rááll (vkire): <labdajátékban> az ellenfél vmelyik játékosát szorosan és állandóan fedezi, hogy játékát akadályozza. Vö: áll (VI. 1 d). Ráállt a középcsatárra, a szélsőre.
3. (átvitt értelemben) Rááll (vmire): <száj, kéz, láb, szem> alkata v. begyakorlottsága révén olyan, hogy tud, képes vmit csinálni; rájár, ügyes, alkalmas vmire. Nem áll rá a szája az idegen szavak helyes kiejtésére. Nem áll rá a lába a táncra. Annyit gyakorolta, hogy már egészen rááll a keze.  Szája, szemei egészen ráállnak már a mosolygásra. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Rááll (vmire): <személy rendsz. rábeszélés után> beleegyezik vmibe, elfogad vmit, hajlandó vmit megtenni. Rááll az ajánlatra, indítványra; rááll a tréfára; nehezen áll rá. Nem bánom, ráállok én is.  [Lúdas Matyi] Elkéré … doktor Skorbuntzius úrtól | Ócska parókáját, spádéját, vén paripáját … Ráállott az öreg, minthogy jó zálogot ígért. (Fazekas Mihály) Tölts a tálba, anyjok, ha elég nem lenne. Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb – Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. (Arany János)
5. (rádiótechnika) Rááll vmire: a) zavarkeltés, végett vmely működő (rádió- v. televízió) adóállomás hullámhosszán kezd adást sugározni; b) vevőkészülékét vmely (rádió- v. televízió) állomás hullámhosszára hangolja, állítja be. A titkos adó ráállt a rádió, a televízió hullámhosszára. Csak nehezen tudott ráállni a keresett rövidhullámra.
ráállás; ráálló; ráállott v. ráállt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT