rá
rá határozószó és igekötő
I. határozószó (személyragos) rám, rád, rá v. (népies) rája; ránk, rátok, rájuk. Nyomósítva: énrám stb., őrájuk (A rá- igekötős igékkel kapcs-ban nem használatos, az egyszerű igékkel nem alkot összetételt. Pl. Rám kiáltott.) <A személynévmás nem használt -ra, -re ragos alakja helyett néha a mutató névmás -ra, -re ragos alakjának jelentésében>. Általában a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyre, tárgyra, dologra. Gyak. -ra, -re ragos határozóval együtt, a határozó jelentéstartalmának nyomósítására.
1. A szóban forgó vízszintes v. nagyjában vízszintes helyzetű felületre, személyre v. állatra, gyakrabban vmely tárgyra felülről irányulva, úgy, hogy érintkezzék vele. Már meg van terítve az asztal; tégy fel rá még egy csokor virágot. Itt ez a szék; tedd le rá a csomagodat. Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. (Petőfi Sándor) || a. A szóban forgó személyre, állatra v. tárgyra irányulva, azt mint egészet tekintve <helyzetétől függetlenül>. → Teszek rá! A galamb a fán ül, az ölyv lecsap rá. Itt a boglya, vess föl rá még néhány villa szénát. Lári-fári! – csapott le most már rá … – Mit akarsz te? (Mikszáth Kálmán) Hát a pókkal hogy van maga? … Ha meglátok egyet, rögtön poharat borítok rája, és kivetem a kertből. (Gárdonyi Géza) Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || b. A szóban forgó személyre, tárgyra irányulva, abba az irányba, ahol ez van; feléje. A sétaút fái eltakarták őket Terka és Gabriella elől. De ők még odaláthattak rájok. (Ambrus Zoltán)
2. (Nagyjából) függőleges helyzetű felületre, személyre v. tárgyra irányulva, úgy, hogy vele érintkezzék, v. őt körülfogja. A gyerek fázik; adj fel rá valami meleg ruhát. Ez a fal nagyon üres; akassz fel rá néhány képet.
3. A személyraggal megjelölt, az előzményből ismert tárgy felületére, úgy, hogy részben v. egészben beborítsa. Itt a kép bal sarkában nem eléggé erős ez a szín, kenj fel rá még egy kis piros festéket.
4. A szóban forgó személyen v. tárgyon már rajta levő tárgyra felül; fölébe. Ez a ruha nem elég meleg; végy föl rá egy kötött kabátot. Az asztalra fehér abroszt tett, s arra rá még egy kis kézimunkát terített fel.
5. Ahhoz v. ehhez hozzáfüggesztve, kapcsolva, úgy, hogy rajta lógjon. Ott a fogas, akaszd fel rá a kabátodat. || a. A szóban forgó tárgyra, úgy, hogy hozzá legyen erősítve, rögzítve, vele szoros térbeli összefüggésbe kerüljön. Ez a kapu kissé dísztelen, jó volna rá egy szép vasalás. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? (Petőfi Sándor)
6. (átvitt értelemben) Utána, azután; azt követőleg. Nem a világ, ha egy kicsit megázunk, Rá táncolunk, rá kávézunk, rá alszunk, rá pipázunk. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. <Olyan előzmény után, amellyel a cselekvés v. állítás szorosabb kapcsolatban van.> → Kezet rá. Bólint rá. Igyunk egyet rá. Aludjunk rá egyet. A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá, | De Háry ő beszédét tovább is folytatá. (Garay János) A gödörgazda [= a kubikusok csoportjának vezetője] megáll, és azt mondja a társaknak: Majd ebbe a faluba mönnyünk [= menjünk] le, – Bólintanak rá, hogy jól van. (Tömörkény István) || b. <-ra, -re ragos, rendsz. számjelzős névszóval együtt:> annyi idővel később, amennyit az utóbbi kifejez. Rá három hétre; (egy) esztendőre rá. Két évre rá … a latin órán hirtelen fölkelt a padból …, fejfájásról panaszkodott. (Kosztolányi Dezső)
7. (átvitt értelemben) Az ő számára; őrá nézve; neki. Az ilyen dolgokat, spekulációt, … a régi falu csak összevont szemmel nézi, s rája nem irányadók. (Móricz Zsigmond) || a. Rá nézve: őt illetőleg, számára. Rám nézve nem előnyös. Rád nézve is jobb volt így … (Csiky Gergely) || b. Több más közül az ő számára; neki. Rá osztották ki a szerepet. Rá szignálták az iratot, az ügyet. Nem végezte el a rá eső munkát. || c. <Főleg vmilyen előnyt v. hátrányt jelentő kifejezéssel kapcs., érzelmileg színezett mondatban.> → Áldásom rájuk! Átok rá! Boldogabb idők jöttek ránk. Majdnem te is bajt hoztál rám. (Móricz Zsigmond) || d. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) <Főleg vmely munkát, szolgáltatást jelentő igével, kifejezéssel, szolgáltatást jelentő igével, kifejezéssel kapcs.> az ő javára, neki. Mos, takarít, főz rá. Erzsi látta egyszer [az anyósát], mikor a nagy lánya ott ült kényelmesen az asztalnál, és ő seperte a szobát; ő mosott rájuk, ő szaladt, fázott … értük. (Móricz Zsigmond) || e. Vmely személyre, tárgyra irányulva, vele foglalkozva, őt v. azt tárgyul véve. Nagy dicséret rám ez a nyilatkozat. Piroska férje egy diák, ő maga pedig egy diákné. Még tán paszkvillt is írnának rájok a pataki tógátusok. (Mikszáth Kálmán) Ima rád e szerenád. (Babits Mihály)
8. (átvitt értelemben) Ellenséges céllal irányulva a szóban forgó személy v. tárgy felé. A fogát is vicsorította rám. Meg kell lenni, szánd el magad, gyermekem … mert valahonnan rossz szél fúj ránk. (Mikszáth Kálmán)
9. (átvitt értelemben) Arra (erre) a célra; hozzá. Vennék kabátot, de nincs rá pénzem. A feladat nehéz, nincs rá emberünk. Szívesen megtenném, de nincs rá időm. S anyánkat … tiszteld, imádd! | Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom. (Petőfi Sándor) Bujjatok be ide a sűrűbe, ruhát cserélni … Ez alkalmatos hely rá. (Mikszáth Kálmán)
10. Azt illetőleg, arra nézve. Nincs rá eset ←. Nincs rá eshetőség. Vannak rá esetek, hogy…
11. (átvitt értelemben) Ráadásul; hozzá még. Megszidta a gyereket, s rá még meg is verte. Nem hozzám illő, s még rá ordináré ember. (Gárdonyi Géza)
12. (átvitt értelemben) <-ra, -re ragos vonzatú igékkel, melléknevekkel v. kifejezésekkel kapcs. az ismert, említett, szóban forgó konkrét határozót helyettesítve:> arra, erre. Gondol, gondja van, haragszik rá; rá se → bagózik; oka van rá; szüksége van rá; nem tartozik rá; telik rá, vigyáz rá; alkalmas, méltó rá. Egy pillantást vet rá. Eső és hó szakad. | Mi gondunk rá? (Petőfi Sándor) Jöjjön el velem Debrecenbe. – Az se lehet most … Hacsak később nem lesz rá érkezésem. (Gárdonyi Géza) Rám vár a mozi előtt este | suhanc, a rosszul öltözött. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka, népies) <Csak mozgást jelentő igékkel kapcs.:> Szembe(n) rá: vele szemben. Szegény Dani mit tegyen? | … Keskeny pallón átmegyen Szembe jött rá a kasznár. (Arany János) Jön rájok szemben a tehéncsorda. (Mikszáth Kálmán)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a rá- igekötős címszavakat, főleg igéket.> (A rá- igekötős igék nem használatosak a rám, -d, rá, -nk, -tok, -juk személyragos határozószókkal, csak a főnév, a főnévi értékű szó -ra, -re ragos alakjával. Pl. Rákezdett egy dalra. Ráléptem a lábára.)
B. <Önállósítva, rá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. az elhangzottak nyomósítására a szóban forgó igével egyenértékű.> [Ráérsz most?] – Rá [= igen, ráérek]. Rávertem alaposan, rá (én), csak úgy porzott.
III. (mondatszó-szerűen) (sport, 1945 után) Rá, rá hajrá: <sportversenyen a versenyzőt biztató kiáltás:> rajta!, szorítsd! még, jobban!
