puff [2]
puff [2] mondatszó és főnév (hangutánzó)
I. mondatszó
1. <Vhová leeső, vminek nekiütődő puhább test v. tárgy tompa hangjának utánzására.> Azzal puff, lezuhant a földre. Puff, fejbe találta a labdával. A török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba! (Gárdonyi Géza)
2. <Ütés tompa hangjának utánzására.> Puff, jól hátba vágta. Ütések hangzanak … Puff! – Meghalok, meghalok …! Puff! (Jókai Mór) Üsd fiam …! Üsd mintha tüzes mennykő volnál. Puff! (Gárdonyi Géza)
3. <Puska v. pisztolylövés hangjának utánzására.> Puff, puff, csak úgy ropogtak a puskák. Még egyszer feldugta fejét a róka … puff – s az árokban hevert. (Vas Gereben)
4. <Meglepetés, meghökkenés kifejezésére.> Puff! te bezzeg megadod annak a királykisasszonynak. (Csokonai Vitéz Mihály) Puff, akkor jut eszembe, hogy … (Szigligeti Ede)
5. <A hangutánzás mozzanatának háttérbe szorulásával>. <Vmely váratlan kellemetlenség, csalódás, kudarc miatt érzett bosszúság kifejezésére.> Puff! eltört a késem. Puff! most már kezdhetem elölről.
6. <A hangutánzás mozzanatának háttérbe szorulásával.> Puff neki!: a) ez nem sikerült; ennek vége, fuccs!; ezt alaposan elrontottuk!; b) erre bizony nem is gondoltunk. Puff neki! Nincs is neki harminckét szekere. (Baksay Sándor) Puff neki! Akkor semmi hasznát se vehetjük. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -ot, -ja
1. (irodalmi nyelvben, tréfás) Ütés. Erzsi … kezei által egy ..puffal ellátva. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, tréfás) Erős mély hang, mely az ágyúlövés dörrenésére emlékeztet. Miféle pattantyús porontya ez, Hogy álgyu, tűz, füst, puff, minden szava? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
