pótol
pótol tárgyas ige -t, -jon
1. Pótol vkit, vmit: vkinek, vminek a szerepét, működési körét kielégítő módon betölti, helyettesítésére alkalmas. A kiváló énekest más nem pótolhatta. Néha a szorgalom pótolja az észt. A testi erőt nála az ügyesség pótolja. A szerelem mindent pótol, s a szerelmet Nem pótolja semmi. (Petőfi Sándor) Ha fiok lesz, az már György legyen és Toldi, | Anyjának a másik fiat is pótolni. (Arany János) Apám, anyám régen pihennek, S aki pótolná, nincs olyan. (Reviczky Gyula) || a. Pótol vkit: vkinek a helyére, megüresedett működési körébe utódként, helyettesként mást állít. A kiváló szakembert a vállalat nehezen pótolta. || b. <Vmely hiányzó dolgot hasonló rendeltetésre alkalmas dologgal> nem ugyanolyan értékben helyettesít. Alumíniummal pótolja a rezet. Krumplival pótolja a kenyeret. Néhány fürt szőlő megenni még akadt a tejeskávé után, mely a vacsorát szokta pótolni. (Babits Mihály) || c. <Vmely hiányzó dolgot> hozzá minden tekintetben hasonló dologgal helyettesít. A kiadóhivatal az előfizető kérésére pótolta a folyóirat hiányzó számait.
2. <Vmely szempontból elégtelen mennyiséget, összeget> egy alkalommal v. újra meg újra kiegészít (s ezzel a hiányt megszünteti); kipótol. A magával vitt útiköltség kevésnek bizonyult, de kölcsönnel pótolta. Évenkint pótolom a fizetését négyezer forinttal. (Mikszáth Kálmán)
3. <Mulasztást, elmulaszzott dolgot> utólag elvégez, helyrehoz. Nem csináltad meg a feladatodat. Holnapra pótold! Eddig még nem írtam neki, de holnap pótolom ezt a mulasztásomat. Két hónapig hiányzott, hát most sokat kell pótolnia. Pótolni akarja mindazt, amit odafönn a városban elmulasztott. (Nagy Lajos)
4. (ritka) <Kárt, veszteséget> megtérít. Pótolta az okozott kárt.
Igekötős igék: bepótol; helyrepótol; hozzápótol; kipótol; megpótol; utánapótol; visszapótol.
pótló; pótolgat; pótolható; pótolt; pótoltat.
