perlekedik
perlekedik [ë-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ê ë] pörlekedik [e-ë]
1. (választékos) <Két v. több személy> egymással lármásan civakodik, veszekedik. Örökké perlekednek. || a. (választékos) Vkivel perlekedik: gyakran v. folytonosan szidalmazza, lármásan zsörtölődik vele; perel. Szörnyen perlekedik a szakácsnéval, ha még nem kész az ebéd. (Jókai Mór)
2. (régies) Pereskedik. Az ügyvéd azt felelte neki, hogy ne is perlekedjék. (Jókai Mór) || a. (régies, költői) Perbe száll. Csak szép az, míg a szív nem jégverem, Mig benne élet és erő lakik, | Mint Laczfiéban Mennydörgő egy ember. | Egykor … Midőn fölöttünk villám harsogott, A mennykövekkel hallám pörlekedni. (Vörösmarty Mihály)
perlekedő.
