perel
perel [ë-ë] ige -ek [ë] v. perlek [ë-ë], -ünk v. perlünk [ë]; -t, -jen [ë]; -ni v. perleni [ë-e] pöröl -ëk v. pörlök, -jön
1. tárgyatlan (régies) <Peres fél v. ügyvéd> pert folytat, pereskedik. Nem szebb-e Pesten vígan perleni … A szent igazság mellett harcra kelni? (Berzsenyi Dániel) Garasait hitelbe adta a városvégi cigányoknak …, s ha nem fizettek, perelt s eladta utolsó párnájukat. (Petelei István)
2. tárgyas Perel vkit: pert folytat v. indít vki ellen, perbe fog vkit. Perelni kell őt, majd visszaadja a pénzt! Pereld nyugodtan, nyert ügyed van. Pereljem …, ha ide nem adja? … (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Per tárgyává tesz vmit, pert folytat vmiért. Pereli a házat, a birtokot. Jó volna még magasra hágni, … Azért is élni még! … De már nincs kedv, perelni jussom, Csak még a szép búcsúra jusson Egy kis szelid idő. (Tóth Árpád) [A költő] pörölte dalának szerzői jogdíját. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan Dorgálva v. kötekedve, szapora szóval nyelvel, szemrehányást tesz, veszekszik (rendsz. egyoldalúan). Perel vkivel v. (régies) vkire; magában perel: zsörtölődik. A menyecske mindig perel az öreggel. A vénember folyton perel a baromfival. Itthon a jó ételekben is válogatsz. Pörölsz, ha a reggeli teádat öt perccel később adjuk be. (Gárdonyi Géza) A hangja sírós volt, pörölt a feleségével. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyatlan <Két v. több személy egymással> nyelvelve, sok szóval vitázik, veszekszik. A két asszony folyton perel. A forrás hangja … harsogott, mintha két természetfölötti lény pörölne egymással. (Jókai Mór) Pörölnek egymás közt Pajzán kedvteléssel. (Lévay József) || b. tárgyatlan (régies, irodalmi nyelvben) Vitába, perbe száll vkivel; szóval küzd, (vkinek az) érdekeit védi (másokkal szemben). Perel vkivel, vki ellen, vkiért. Már nincs kivel haragvó szám pörölne. (Juhász Gyula) Ti távoli népek | kürtösei, költők, | pereljetek értünk otthon a mivélünk | perlőkkel. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: beperel; elperel; kiperel; visszaperel.
perelés v. perlés; perelő v. perlő; perelt; pereltet.
