perdül
perdül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön (hangfestő)
1. <Személy, dolog> nyugalmi állapotából hirtelen kimozdulva, saját tengelye körül egyszer v. többször megfordul. Perdül a kocka, az orsó. Perdül a kocka; csalfa szerencse Pörgeti arra, pörgeti erre. (Reviczky Gyula) || a. Tánc közben hirtelen (meg)fordul. Szól a banda, perdülnek a szoknyák. (Justh Zsigmond) Három a tánc! – … és tovább perdültek a párok. (Móricz Zsigmond) || b. Vhova pördül (1a). A labda a hálóba perdül. || c. (-t ragos mértékhatározóval) Perdül egyet: a) egyszer gyorsan megfordul a saját tengelye körül; b) egy (rendsz. forgó) táncot eljár. Egyet perdült örömében. Most már magam is perdülök egyet … (Móricz Zsigmond) || d. Táncra perdül: <személy> fürgén, nagy lendülettel táncolni kezd. || e. (ritka) <Személy> hirtelen elindul, <vmely dolog> hirtelen elkezdődik. Csaba e látásra gyorsan utra perdűl. (Vörösmarty Mihály) Most felállnak többen, vígabb nóta perdűl. (Arany János) || f. (ritka) Élénken mozog, forog. Már nem perdül úgy a nyelve, mint régen.
2. (költői, hangutánzó) <Könny> kicsordul. Könnye se perdűl, jajja se hallik. (Arany János)
3. (költői) Megperdül (2). Perdül a dob, rézkürt riad. (Arany János)
Igekötős igék: elperdül; hátraperdül; kiperdül; leperdül; megperdül; visszaperdül.
perdülés; perdülő; perdült.
