péntek
péntek [ë] főnév -et, -je [ë, e]
A hétfővel kezdődő naptári hét ötödik napja. (ritka, 1945 előtt, bizalmas) Fekete péntek: nagy tőzsdei árzuhanás napja; vörös péntek: az 1905. szept. 15-i nagy budapesti tüntetés napja, amikor munkások tömege követelte az Országház előtt az általános és titkos választójogot; minden pénteken; pénteken reggel, délben, este v. (ritkábban, kissé irodalmi nyelvben) péntek reggel, délben, este. A törökök tisztelik a pénteket, és tartoznak azon a napon a templomba menni. (Mikes Kelemen) Péntek volt aznap, hát a vacsorát tormás csukán kezdték. (Gárdonyi Géza) És péntek volt, két óra és sötét a hajnal … (Radnóti Miklós)
Szólás(ok): (népies, tréfás) hosszabb (a) péntek, mint (a) szombat: vkinek a szoknyája alól kilátszik az alsószoknyája, alsóruhája; ld. még kiskedd.
Szóösszetétel(ek): nagypéntek.
péntekes; pénteki.
