pazar
pazar melléknév -ul (v. -on), -abb, (régies) pazér
1. (kissé választékos) Fényűzően díszes, pompás, ragyogó. Pazar berendezés, díszítés, ékszer, fényűzés, kivilágítás, palota. Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? (Petőfi Sándor) Nehéz már magában a nagy becsű kelme, Nehezebb arannyal pazarul terhelve. (Arany János) Roppant unalmassá vált számára a pompás … hely, kék tengerével és pazar hoteljeivel. (Hunyady Sándor) || a. (kissé választékos) Gazdagságra, bőkezűségre, fényűzésre valló; gazdag, dús. Pazar lakoma, mulatság, vendégség. Pazar ruhákat csináltatott. Három inas szolgál föl. A vacsora pazar. Az italok fejedelmiek. (Ambrus Zoltán) || b. (átvitt értelemben) A tavasz … behint pazéran Üde zöld fűbársonyával … Hegyet, völgyet. (Vajda János)
2. (kissé választékos) Pazarló, tékozló. Pazar bőkezűség. Nincs más kincse a | Népnek, mint a vér, mellyet oly pazar | Nagylelküséggel áldoz a hazának. (Madách Imre) És ámbár törzsökös magyar, Csak bőkezű, de nem pazar. (Vajda János) [Néhai Vajda János.] Bakonyi fajta, karakán magyar, Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett, Magyar mértéknél ő többet adott S ő azt se kapta, ami nagyon kellett. (Ady Endre)
3. (túlzó, bizalmas) Pompás, remek, kitűnő, nagyszerű. Ez pazar dolog lesz. Pazar ellátás. Pazarul mulattunk. || a. (bizalmas) <Felkiáltásként:> nagyszerű!; kitűnő! [Kaptam jegyet az Operába.] – Pazar! [Libamáj lesz vacsorára.] – Pazar!
pazarság.
