passzív
passzív melléknév -an, -abb (régies írva: passiv is)
1. Olyan <személy>, aki nem vesz részt tevékenyen vmiben, tétlenül viselkedik. Passzív résztvevő. Mi gyerekek csak passzív szemlélői voltunk a dolgoknak. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, aki egyéniségénél fogva nem irányítja céltudatosan a sorsát, aki engedi, hogy a véletlen események, körülmények alakítsák az életét. Passzív egyéniség; teljesen passzív ember. A regényírónak joga van munkájába passiv jellemeket is vegyíteni. (Kemény Zsigmond) Elektra … passivabb alak; … együtt sír, együtt esküszik Orestessel, s mikor a tettre kerül a sor, szemünk elől eltűnik. (Péterfy Jenő)
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző, vele kapcsolatos. Passzív viselkedés. Szeretettel nézett az öccsére, s igen hálás volt neki, hogy passzív magatartásával … meg tudta erősíteni az ő aktivitását. (Móricz Zsigmond) || a. Általában nem cselekvő; tétlenséget, közömbösséget mutató. Passzív ellenállás, rezisztencia: <kül. a Bach-korszakban> olyan e., r., amely a tevékenységtől való tartózkodással igyekszik bénítani, erőtleníteni az elnyomó politikai rendszert. A hadsereg … passiv állapotban maradt. (Kemény Zsigmond) Földesura a passiv ellenállás embere volt. (Jókai Mór) || b. (orvostudomány) Passzív vérbőség: a gyűjtőerek keringési zavara; a vér lassú lefolyása miatt bekövetkező v.
3. (politika) Passzív választójog: az a jog, hogy vki megválasztható vminek (pl. képviselőnek, tanácstagnak stb.).
4. (kereskedelem, pénzügy) Passzív mérleg: veszteséget felmutató, veszteséggel záruló m. <a nyereséget feltüntetővel, az aktívval szemben>. || a. (pénzügy, 1945 előtt) Passzív bankügylet: tőke szerzésére, gyűjtésére irányuló b.
5. (ritka, nyelvtudomány) Szenvedő (I. 5). || a. (nyelvtudomány) Passzív szókincs: vkinek a szókincsében az olyan szavak, kifejezések összessége, amelyeket ismer, megért, de nem használ.
