part
part főnév -ot, -ja
1. A szárazföldnek, a talajnak vmely folyó- v. állóvízzel közvetlenül határos része. Homokos, iszapos, köves, lapályos, meredek, sziklás part; → tagolatlan part; → tagolt part; → tagozott part; a part alatt: a vízben, közel a magas parthoz; a part mentén; partra → száll; partra → szállít vkit, vmit; partra úszik; partot ér; a parttól elindul; a parttól ellöki, eltaszítja a csónakot. Szóláshasonlat(ok): vergődik, mint a partra vetett hal: nagy bajban, zavarban van, s kétségbeesetten igyekszik szabadulni belőle. A mély partok között versenyt utaznak szánjával a folyó és a hideg habok. (Krúdy Gyula) Apró hullámok … Lassan visznek tovább, a parton | csak alig változik a táj. (Babits Mihály) A parton ülök és emlékezem. (Radnóti Miklós) || a. Vmely folyó- v. állóvíz partja v. (ritka) partjai: a f. v. á. szélén elterülő szárazföld. A Balaton, a Duna, a Földközi-tenger partja; a folyó, a patak, a tenger, a tó partja; a túlsó part (régies, átvitt értelemben is): a halál, ill. a másvilág; a folyam túlsó partján. A város a folyó partján fekszik. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő… Más felől a Tisza tulsó partján. Mogyoró- s rekettyebokrok tarkán. (Petőfi Sándor) Jöttem a Gangesz partjairól, | Hol álmodoztam déli verőn. (Ady Endre) || b. Vmely szárazföld partjai v. (ritka) partja: a sz. partvidéke. A sziget északi partján épült falvak. A hajó Afrika partjaihoz közeledik. S távol, hová a szem sötétben ér, Etóliának partja feketél. (Reviczky Gyula) || c. (átvitt értelemben, költői) <Az élet megpróbáltatásaival szemben> az a biztonságosnak érzett helyzet, melyben megnyugvást vár v. talál az ember. Partra szállottam. Levonom vitorlám. (Berzsenyi Dániel) Elfáradtam már, messze még a part? | Mely béfogad révébe. (Petőfi Sándor)
2. (kissé népies) Vminek a partja: földbe ásott v. vájt mélyedés ferde oldalának felső része, széle és a talajnak ezt szegélyező sávja együtt. Az árok, a gödör partja. Nyögve a koporsó megrendül, megindul, Kivetődik a sír dobbanó partjára. (Arany János) || a. (durva) Vkinek a segge partja: ülepének a végbél nyílása mellett levő része.
3. (tájszó) Halom, domb lejtős oldala. Az égen a felhő egymást üzi hajtja. | Suhogva a parton hajlong a sikár [= sikárfű]. (Vajda János) || a. (tájszó) Töltésnek, mesterséges földhányásnak lesimított v. vmely növénnyel beültetett, benőtt oldala; rézsü. Leszalad a parton.
4. (sport) <Labdajátékban> közvetlenül az oldalvonal mellett, a pályán kívül húzódó sáv. Partra → szerel vkit. || a. (ritka, sport) Partvonal (2). A labda a parton kívülre került. || b. Partot dob: <labdarúgásban> a partvonalon túlra került labdát a partvonalon állva a játékszabályoknak megfelelően a pályára bedobva újra játékba hozza.
Szólás(ok): (tájszó) ott van, ahol a part szakad: a) igen súlyos helyzetben, bajban van; b) nem jutott előbbre, holott mindent megpróbált; üsse part: hát nem bánom (beleegyezem); bánja a fene.
Szóösszetétel(ek): 1. partalakulás; parthegység; parthossz; partkörnyék; partlakó; partnyílás; partoldal; partöblösödés; partrész; partszakadás; partszegély; partvédő; 2. árokpart; folyampart; folyópart; fövenypart; rakodópart; rakpart; sziklapart; tengerpart; vízpart.
