paraszt
paraszt főnév és melléknév
I. főnév -ot, -ja
1. Földműveléssel hivatásszerűen foglalkozó személy. Nincstelen v. földnélküli paraszt: olyan földműveléssel foglalkozó személy, akinek magának nem volt földje, s ezért a más földjét művelte; zsellér; egyénileg gazdálkodó paraszt; (termelő)szövetkezeti paraszt. A földreform földhöz juttatta a nincstelen parasztokat. Az egyénileg gazdálkodó parasztok szövetkezetekbe tömörültek. Toldi György … Árván maradt öccsét parasztnak nevelte, Mert nagy erőt sejtett benne s irígyelte. (Arany János) Boldog, aki vígan kaszál, Boldog, aki paraszt. (Ady Endre) A földeken néhány komoly paraszt | hazafelé indul hallgatag. (József Attila) || a. (1945 után) Dolgozó paraszt: <szövetkezeti v. állami tulajdonban levő földön> mezőgazdasági munkát végző személy v. olyan egyénileg gazdálkodó, aki idegen segítség igénybevétele nélkül (rendsz. családjával) műveli meg a maga földjét. A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. (gyűjtőfőnévként mindig határozott névelővel) A földműveléssel foglalkozók összessége, a parasztság. Az elnyomott, a kizsákmányolt paraszt; a művelődő, öntudatos paraszt; a paraszt életszínvonala, felemelkedése, kulturáltsága; könnyít a paraszt helyzetén. Retteg a szegénytől a gazdag | s a gazdagtól fél a szegény … | Nem adna jogot a parasztnak, | ki rág a paraszt kenyerén. (József Attila)
2. (történettudomány) <Az 1848-as szabadságharc előtt> a feudális társadalmi rend kizsákmányolt alapvető osztályához tartozó, földművelésből élő, személy; jobbágy. Jól készítsd, paraszt, az útat, Mert hisz a te lovad vontat. (Petőfi Sándor) A napok teljesek politikai feszítéssel. Az úrbérváltás forog a szőnyegen … azóta nincs másról szó, minthogy az úrbéres parasztok teljes áron megválthassák telkeiket, ami számukra egyenlő a szabadsággal. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) Nemességgel nem bíró személy. Igen, jó asszony, ne bámulj úgy! Nemtelenek mi s gyermekeink, parasztok! (Eötvös József)
3. (1945 előtt, rosszalló) <Magukat a néptől elkülönítő, a dolgozó osztályokat lenéző személyek szóhasználatában:> az ún. „úri” illem szabályait nem ismerő, és ezért bárdolatlannak, faragatlannak tartott személy, kül. férfi. Közönséges paraszt; nagy paraszt: nagyon durva, neveletlen ember. Hiába, nem tud új körébe szokni, Kirí belőle mindig a paraszt. (Madách Imre) Szólni akart, nehogy azt mondják rá, paraszt. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka, népies) <Katonaság körében:> polgári, civil személy. Tudjuk jól, hogy a katona előtt mindenki, aki nem katona, az csak paraszt! (Jókai Mór)
5. (játék) <Sakkjátékban:> gyalog (III. 1). Nem ismerte a sakkszabályokat, s nem tudta, hogy … a tábla utolsó vonalára felvezetett parasztból királyné lesz. (Karinthy Frigyes)
6. (tájszó) Parlagon, megmunkálatlanul hagyott föld. Maradt még egy darab parasztja, mert már nem kapálhatta meg.
7. (tájszó) Vminek, főleg ruhának díszítetlen, kivarratlan, sima része. A kendőnek, a ruhának a parasztja. Dolmányán a szabó parasztot nem hagyott. Mindenütt belepte az aranypaszománt. (Arany János)
8. (argóban, 1945 előtt) Rendőr. (tréfás) Emeletes paraszt: lovas rendőr.
II. melléknév -abb
1. A parasztra (I. 1–2) jellemző; paraszti. Paraszt észjárás, gondolkodás.
2. (ritka) Paraszt birtokában levő, paraszthoz tartozó. Kutya … nem sok volt a paraszt porták előtt. (Mikszáth Kálmán)
3. (1945 előtt, rosszalló) <Magukat a néptől elkülönítő, a dolgozó osztályokat lenéző személyek szóhasználatában:> az ún. „úri” viselkedésmódot, illemet nem ismerő és ezért durva modorúnak, faragatlannak, műveletlennek tartott <személy, kül. férfi>. Goromba mindig és paraszt. (Arany János) Ez az ember egy kicsit paraszt. (Tolnai Lajos) || a. (1945 előtt, rosszalló) Ilyen személyre jellemző <magatartás; megnyilatkozás.> Paraszt viselkedés.
4. (tájszó) Durvára, nem finomra őrölt, darabos. Paraszt só; parasztra őrlik a lisztet.
5. (tájszó) Olyan <ruha, edény, használati tárgy>, amely dísztelen, ill. mázolatlan. Paraszt kendő, korsó, szilke.
Szóösszetétel(ek): 1. parasztállam; parasztanyóka; parasztáruló; parasztbabona; parasztbasa; parasztbéres; parasztbérlet; parasztbizottság; parasztbölcsesség; parasztbunda; parasztbutító; parasztbútor; parasztcsizma; parasztcsoport; parasztdolgozó; parasztegység; parasztellenes; parasztérdek; paraszterkölcs; parasztétel; parasztfaló; parasztférfi; parasztfogat; parasztgatya; parasztgazdálkodás; parasztgőg; parasztguba; parasztgúnyolás; parasztgusztus; parasztgyerkőc; parasztgyomor; parasztgyűlés; paraszthad; paraszthajlék; paraszthallgatóság; parasztházasság; paraszthős; parasztíró; parasztiskola; parasztivadék; parasztízlés; parasztkalap; parasztkalendárium; parasztkendő; parasztkenyér; parasztkéz; parasztkonyha; parasztkortes; parasztköltészet; parasztköltő; parasztkövet; parasztkunyhó; parasztküldöttség; parasztlap; parasztló; parasztlogika; parasztmegmozdulás; parasztmenyecske; parasztmilliók; parasztmunka; parasztmunkás; parasztnevelés; parasztnóta; parasztnyomorúság; parasztorvosság; parasztöltés; parasztőrlés; parasztparcella; parasztréteg; parasztrokolya; parasztsajtó; parasztsereg; parasztsiheder; parasztsors; parasztszerszám; parasztszervezet; parasztszív; parasztszokás; parasztszolgáló; parasztszövetkezet; parasztszövetség; parasztsztrájk; parasztszülők; parasztszűr; paraszttanács; paraszttanya; paraszttányér; paraszttehetség; paraszttelek; paraszttempó; paraszttenyér; paraszttörvény; paraszttréfa; parasztudvar; parasztújság; parasztvászon; parasztvédő; parasztvér; parasztvirág; parasztviselet; parasztviskó; parasztzendülés; parasztzsarolás; 2. jobbágyparaszt; kisparaszt; kolhozparaszt; középparaszt; szegényparaszt; zsírosparaszt.
