pára
pára főnév párát, párája
1. Vízgőz, finom köd. A tóról pára száll fel. Halkkal ingó lanyha pára! | Szálldogáló harmatok! (Fazekas Mihály) Egy pára nem száll a fényfedte földrül. (Arany László) Nagy fák … koronája fehér párában látszott libegni. (Krúdy Gyula) A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd vagy pára. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) Kigőzölgő gáznemű anyag; erős illat v. kellemetlen szag. → Füst és pára. A vérnek mezején büszhödöző [= bűzhödt] testek Fojtó páráikkal lettek a győztesek. (Arany János) Fülledten forró volt a szoba, … a betegség szagával és a bodzavirág párájával volt tele minden legkisebb zuga. (Móricz Zsigmond)
2. Állatnak, főleg nagyobb emlős állatnak v. néha embernek érezhető, látható lélegzete; a kilehelt levegő. Szép fehér világ volt odakünn … Minden egyszínű volt, csak a lovak, a kocsis … szájából kiömlő pára volt szürkébb egy árnyalattal. (Mikszáth Kálmán) Szavaink után ködlő pára szállt el a szánk felől. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Az állat életereje; állati lélek, élet. Kimegy a párája v. kiadja, kifújja, kileheli páráját: kimúlik, megdöglik; majd → kiszakad a párája. Fuss, fuss, nemes vad, gyors szökéssel! | Párád fogy és erőd enyész el A vérben. (Tompa Mihály) [A ló] ott a gyepen felfordult s kiadá páráját. (Eötvös Károly) || b. (átvitt értelemben, ritka, néha rosszalló) Ember lelke. (szójárás) Nincsen lelke, csak párája: igen rossz ember. Hátha annak, aki szomjúhozza vérit, Mint a farkasoknak most, megadná bérit? | Vagy talán emberben tartósabb a pára, | Es azért nincs Györgynek végső éjszakája? (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Állat, rendsz. ló, ritk. szarvasmarha, kutya. Ne hajszold a szegény párát. „Jó fakóm is, … járja de a végét” … S jó hogy említettem, a szegény páráját, Mert legott a jó úr így kezdé mondását: „Hát ugyan hol hagytad a szegényt? azonnal Istállóba vele…. (Garay János) Álmélkodva ütött maga két combjára, Hogy az ő lova ez, a hűséges pára. (Arany János)
4. (népies) (sajnálkozó hanglejtéssel) Ember (II). Nyomorult, szegény pára. Láttál-e koldúst, kit a gazdag kutyája megugatott? … S hogy a szegény pára elfutott a kutya elől? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A vármegye rászorul az ilyen szegény párákra is. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Gyak. szitkozódásban:> teremtés, lény. Mindennek adom tudtára, Hogy az asszony gonosz pára. (Csokonai Vitéz Mihály) Becstelen teremtés! gyalázatos pára, Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): vízpára.
