pár [1]
pár [1] főnév -t (-at), -ok, -ja
1. Vmely alkalomból, ill. vmely céllal együtt levő, vmely szempontból egy egységet tevő két személy v. tárgy. Párja: vmiből kettő mint összetartozó, együtt levő egység; párba áll; párba köt, rak vmit; párban mennek; párt alkotnak. Hogy párja a tojásnak? Párba kötözgeti az eladásra szánt csirkéket. Tehenet, ökröt fog egy párba. Hunor ága hún fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet … És azóta, hősök párja! | Híretek száll szájrul szájra. (Arany János) || a. (sport) Együtt játszó két személy. Női pár; vegyes pár. || b. Párjával: kettesével, kettőnként, párosával. Párjával rakd, ne egyenként. Itt hagynád sokféle kedves múlatságod? | Párjával malomba ki emelne zsákot? | A malomkövet ki öltené karjára Molnár legényeknek álmélkodására? (Arany János)
2. Egy férfi és egy nő, ill. egy fiú és egy lány vmilyen együttesben (pl. mint táncosok, jegyesek, házastársak). Boldog, ifjú pár; → nyitó pár; szerelmes pár; új pár: új házaspár; csókolódzó, táncoló párok. Rajongó férfi és idegbeteg nő Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár. (Madách Imre) Mélázva állok a teremben, Szép ifju párok serge [= serege] lebben. (Gyulai Pál) Álltam én a kertbe … Álmodozva esti párok Lépegettek itt, Bókot s más kedves virágot Tépegettek itt. (Tóth Árpád) A kép utcai jelenetet ábrázol, a háttérben … épület, előtte karcsú párok táncolnak. (Nagy Lajos)
3. (gyak. összetételben) Vmilyen szempontból egységbe tartozó, egymást kiegészítő két tárgy, amelyek közül az egyik a másik nélkül nem használható, v. nem felel meg teljes mértékben rendeltetésének. Ez a két kesztyű nem egy pár! || a. (költői) A szeme párja: a két szeme. Jaj de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja! (Petőfi Sándor)
4. (rendsz. birtokviszonyban) Vkinek, vminek a párja: aki, ami vkivel, vmivel együtt párt (1–3) alkot, s így azt kiegészíti. A cipő, a csizma, a harisnya, a kesztyű párja; (kedveskedő) a párom: a házastársam, a férjem, ill. a feleségem; (választékos v. néha gúnyos) élete párja: házastársa; (kissé választékos) párjára talál: megtalálja a jövendőbelijét; párt keres vkihez, vmihez; keresi, várja a párját; kiki a párjával. Neki is akadt végre párja. Szegény párom ma hideget ebédel. Hol ennek a kesztyűnek a párja? Szóláshasonlat(ok): szereti, mint → galamb a párját. Beteg szívvel… Vallok neked, ím, kicsi párom, Áhitatos, bús szerelemmel. (Ady Endre) Ki szeret s párra nem találhat, | oly hontalan, | mint amilyen gyámoltalan | a szükségét végző vadállat. (József Attila)
5. (csak birtokos személyragos alakban) Olyan személy, dolog, aki, amely egy másikkal külső formájában és minőségében teljesen v. csaknem teljesen megegyezik. → Szakasztott párja vkinek v. vminek; (gúnyos) méltó párja vkinek, vminek: egymáshoz illenek, egymáshoz valók. Az obsitosnak párját nem látta hat falu. (Garay János) || a. (rendsz. tagadó értelmű mondatokban) Olyan kiváló személy v. értékes dolog, amely több más, kiváló értékűvel összehasonlítható. Nincs, nem terem, nem akad párja vkinek, vminek; hetedhét országon v. hét vármegyében nincs párja; → megtalálja a maga párját v. a méltó párját; → ritkítja párját. Áldott inség: magyar élet, Világon sincs párod néked. (Ady Endre) Csak azt mondom én, hogy a főtt ételnek nincsen párja. (Tömörkény István) || b. (elavult) Vmely írás másolata. Párban: másolatban. Itt van az a levél párba, amit én neki írtam. (Csokonai Vitéz Mihály) A kézirat nincs meg nálam párban. (Arany János)
6. jelzői használat(ban) (számnévi jelzővel együtt) Egy párt (1–3) alkotó. Két pár ló, ökör; egy pár csizma, kesztyű. Két pár ökör tevé a fogatot. (Petőfi Sándor) A lány … meghámozott öt pár szafaládét. Hagymát vágott karikára. (Hunyady Sándor)
7. jelzői használat(ban) (pongyola haszn.) Kettőnél alig több; egypár, néhány. Pár ember volt ott; jó pár hét múlva; pár nap múlva; pár kortyot ivott; pár perc türelmet kérek. Pár nap mulva fél szendergésemből Félrevert harang zugása vert föl. (Petőfi Sándor) Csak még egy pár percre kérlek, mert még nem végeztem be, amit mondani akartam. (Ambrus Zoltán) Becses … emlékem volt egész életemen át ez a pár balgatag óra … (Kaffka Margit)
8. (pongyola haszn.) Páran: egypáran, néhányan. Páran szót emeltek mellette.
9. Párszor: kettőnél többször, de nem sokszor; néhányszor. Párszor megismétlődött az eset. A vonó idegesen, érdesen sivít végig még párszor a húron. (Babits Mihály)
Szólás(ok): ld. bolond.
Szóösszetétel(ek): 1. párforintos; párholdas; párperces; pársoros; 2. alakpár; aránypár; aratópár; egypár; ellenpár; emberpár; erőpár; házaspár; jegyespár; kerékpár; mátkapár; sínpár; szempár; tanulópár; testvérpár; verspár; vonatpár.
