páncél
páncél főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) Fémlemezekből, gyűrűkből, pántokból v. láncszemekből készült hadi öltözet v. ennek egy része, amely viselőjét az ellenség fegyverétől v. lövedékeitől védte. Páncélt ölt: a) magára veszi páncélját; b) (átvitt értelemben) hadba száll; felveszi páncélját. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a páncél: <ruha, ruhadarab> kényelmetlenül merev, szoros. Páncélban a szent vitéz Kiteritve fekszik. (Tompa Mihály) Ragyogó páncéljáród vállától sarkáig csurog a vér. (Gárdonyi Géza) || a. (történettudomány) (Harci paripa fölszerelésében) a sebezhető részeket fémlemezzel v. láncszemekből összeállított takaróval védő kiegészítő darab.
2. (katonaság) Harci eszközre, hadihajóra szerelt, fémből, főként vasból, acélból készült erős, vastag lemez, amely a mögötte lévőknek a lövedékek, a szilánkok ellen védelmet nyújt. Páncéllal ellátott hegyi ágyú; az ágyúnaszád páncélja.
3. (állattan) <Többféle állat testén> mészből, szaruból, csontból stb. álló, kemény külső védőburok. A rák, a teknősbéka páncélja.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A befagyott álló- v. folyóvíz vastag jégkérge. A folyamra páncél fagyott. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, választékos) Áthatolhatatlan, kemény réteg. Szívét a közöny páncélja veszi körül.
Szóösszetétel(ek): 1. páncélajtó; páncélbőrű; páncélburkolat; páncélfödém; páncélgránát; páncélhajó; páncélkábel; páncélkemény; páncélkesztyű; páncélkovács; páncéllap; páncélnyílás; páncélöltözet; páncélpikkely; páncélsodrony; páncélvastagság; páncélvért; 2. jégpáncél; vaspáncél.
