püspökség
püspökség főnév -et, -e [ë, e] (vallásügy)
1. A püspök hivatala, tisztsége, méltósága. Fiatalon püspökségre emelkedett. A budai esperesség fölér két püspökséggel. (Eötvös József) Egy odavaló papot kandidáltak a püspökségre. (Tolnai Lajos) || a. Püspöki méltóságban eltöltött idő. Vkinek a püspöksége alatt. Nem soká tartott a püspöksége.
2. <Katolikusoknál> a püspök fennhatósága alá tartozó egyházi igazgatási egység; egyházmegye. A pécsi püspökség keleti része; a váci püspökség története. Nem szenved kétséget, hogy a nagyváradi püspökség kormányzása tapasztaltabb kezeket kívánna. (Eötvös József)
3. (1945 előtt) A püspöki méltósággal járó javadalmak, birtokok összessége. A püspökség erdeje, bérházai, vagyona. Az egyik leggazdagabb püspökség élére került.
püspökségi.
