proletár
proletár [ë] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. (politika, közgazdaságtan) <A kapitalista társadalomban> kizsákmányolt bérmunkás, a proletariátusnak mint alapvető társadalmi osztálynak a tagja, aki – termelési eszközök híján – puszta munkaerejének áruba bocsátásából él. Ipari, mezőgazdasági proletár; öntudatos proletár. A város szélén szegény proletárok laktak. Világ proletárjai, egyesüljetek! Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Ady Endre) A kora reggeli óra Ujvároson a proletároké. Gyalog és villamoson, mindenfelé a gyárakba siető embereket látni. (Babits Mihály) Csak az öntudatos proletárok diktatúrája | vethet véget a burzsi kizsákmánylásnak örökre. (József Attila) Huszonegy hónapot ült és tüdőbajt kapott, meghalt … Most minden proletárok anyja | fogja hideg fejét; közös anyánk! (Radnóti Miklós)
2. (történettudomány) (Antik) proletár: <az ókori Rómában a szabadok között> a legszegényebbek rétegéhez tartozó személy.
II. melléknév
1. Proletárokból álló. Proletár tömegek. Budapesten a vásártér mellett van egy kis erdő, s annak a tövében a háborúk után megtelepedett a proletár tömeg. (Móricz Zsigmond) S mondd, mit érlel annak a sorsa, | ki költő … | s élete, ha van élte még egy, | a proletár utókoré?! (József Attila)
2. (politika) A proletariátushoz tartozó; vele kapcsolatos, rá jellemző. Proletár ideológia; proletár nemzetköziség ←. || a. A proletariátus érdekeit képviselő, ezért harcoló sajtó.
Szóösszetétel(ek): 1. proletárbetegség; proletárbrigád; proletárcsalád; proletárcsapat; proletárdemokrácia; proletárellenes; proletárgyerek; proletárhaza; proletárhimnusz; proletáridill; proletárkerület; proletárkultúra; proletárlakás; proletármozgalom; proletárnegyed; proletárodu; proletárpolitika; proletárpszichológia; proletárpárt; proletársereg; proletár-szellem; proletárszervezet; proletár-szolidaritás; proletártestvér; proletártöbbség; proletárvér; 2. agrárproletár; félproletár.
proletári; proletáros.
