palotás
palotás melléknév és főnév
I. melléknév (elavult)
1. Olyan <személy>, aki a palotában (2a) belső szolgálatot teljesít. Palotás hajdú, inas, testőr. Esedezett a palotás hajdúnak …, hogy bocsássa be. (Jókai Mór) A menyasszony siratja a leányságát … – Csodálom, hogy elbocsátja a királyné. – Nem bocsátja el. Csakhogy eddig palotás leány volt, ezután meg palotás asszony lesz. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <város>, ahol paloták vannak. Másnap egész udvar régi kolostorbul | Vígan haza fordul palotás Nápolyba. (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (táncművészet) A toborzóra és a verbunkosra emlékeztető háromnegyedes v. négynyolcadon ütemű, derűs hangulatú régi magyar társas (báli) tánc. || a. (táncművészet) Régi magyar nemesi tánc. A két vezér … egy pár délceg lejtést … [járt] el az andalgó palotásból, egymást körüljárva. (Jókai Mór) || b. (zene) Zenei műnek (szimfóniának, operának) ilyen táncra írt része.
2. (elavult) Az uralkodó közvetlen környezetében, a palotában szolgálatot teljesítő, palotás (I. 1) személy, kül. testőr. Francia mintára voltak felszerelve Rákóczi palotásai, a testőrmuskétások. (Jókai Mór) Egyszerű közkatona volt a fejedelmi gárdában a palotások közt. (Mikszáth Kálmán)
