pajzán
pajzán melléknév -ul, -abb (választékos)
1. Jókedvében egyelegve tréfálkozó, az illem szokásos határát olykor átlépő <személy>; csintalan. Pajzán gyerek, férfi, nő. Szép, ha csélcsap, szép, ha pajzán; Gyönyörű mind a magyar lány. (Reviczky Gyula) Valamelyik pajzán menyecske … egy hógomolyát gyúrt, és megdobta vele a vicispánt. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen személyre jellemző, nemi vonatkozásban többé-kevésbé kétértelmű, sikamlós, olykor kissé már az illemet is sértő <megnyilvánulás, viselkedés>. Pajzán beszéd, nóta, dal; pajzán gondolat; pajzán társalgás, viselkedés. Zengő lantod egyik pajzánabb dalára Még mosoly vonulna a beteg ajkára! (Tompa Mihály)
3. (irodalmi nyelvben) Játékosan ingerkedő, kötődő <személy, állat>. A domb … Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő. | Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye Egykor magát mulatta volna véle. (Arany János) Közelre vár és rám kiált A pajzánabb rigó. (Vajda János) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személlyel kapcsolatos, rá jellemző. [Húgaim] Pörölnek egymás közt Pajzán kedvteléssel. (Lévay József)
4. (tájszó) Olyan <ló>, amelyet szabadon bocsátanak a kocsi mellett, v. amelyik lazán, csak kötőfékkel van a kocsihoz kötve.
