pajtás [1]
pajtás [1] főnév -t, -ok, -a
1. <Megszólításként is:> vkivel bizalmas, fesztelen viszonyban, de nem benső kapcsolatban levő s rendsz. azonos körülmények közt élő, vele főként a szórakozásban, játékban együtt tartó barát; cimbora. Jó pajtás; → kenyeres pajtás. Régi kedves pajtásom volt. Hogy vagy, pajtás? Ide nyújtotta mind a két kezét messziről, mint egy jó kenyeres pajtás. (Mikszáth Kálmán) Mért lesz vége, pajtás Az ifjonti jóknak? (Tóth Árpád) || a. Játszó- v. szórakozó társ. Gyermekkori pajtás. Gyermekkorukban jó pajtások voltak. Kis pajtásával játszik. || b. <Fiatal ember, ifjú és lány kapcsolatában> vkivel baráti, de nem mélyebb érzelmi, szerelmi viszonyban levő bizalmas ismerős; szórakozó társ, partner.
2. (iskolai, 1945 után) <Gyak. megszólításként:> úttörő (II. 3). A pajtások feldíszítették a termet. Pajtások, figyeljetek ide!
3. (régies) Vkivel együtt katonáskodó személy; bajtárs. Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. (Petőfi Sándor) Pajtás, ebeké a vérünk … Pajtás, meghalt a vezérünk. (Ady Endre) Tyukodi pajtásom, Ne siess strázsába. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): 1. pajtásbecsület; pajtásházasság; pajtáspohár; 2. puszipajtás.
pajtási.
