pajkos
pajkos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Jókedvében csintalanságokat, neveletlenségeket elkövető, bőrében alig férő, kissé féktelen <személy, főleg gyermek>. Pajkos diákok, fiúk, sihederek; pajkos kis leány. Hosszú, vastag hajfonatát … meghúzogatták a pajkos iskolásfiúk. (Krúdy Gyula) Csak a szerelem pajkos istenétől lehetett még kalandot remélni. (Babits Mihály)
2. Az ilyen személyre jellemző <cselekedet, megnyilatkozás>. Pajkos csíny, tett. || a. (átvitt értelemben) Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak; Pajkos enyelgés közt Egymásnak csókokat adnak. (Petőfi Sándor)
3. (népies, költői) Játszadozó, fürge, mozgékony <állat, természeti jelenség>. Pajkos szellő. Pajkos lepkék iregnek-forognak, kergetőznek a napfényben. (Mikszáth Kálmán)
4. (választékos) Kétértelmű, sikamlós; pajzán <megnyilatkozás>. Pajkos adoma, beszéd, dal. Pajkos históriát mesél. Hogy szivünknek jaját túlkiáltsuk Fölzengünk egy pajkos éneket. (Madách Imre)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (tájszó) Betyár, szegénylegény. Megfordult … a nyíri pajkos, nyargalt a postára. (Jókai Mór)
2. Pajkos (I. 1) személy. Menj innen, te kis pajkos! Nagy pajkos ez a lyány: veszedelmet érez: Ugyan anyám, mért is nem adod már férjhez? (Arany János)
