páholy
páholy főnév -t, -ok, -a
1. <Színház, mozi nézőterén, előadóteremben, rendsz. az erkélyen, sportpálya lelátóján> válaszfallal elkerített, a többinél díszesebb, drágább hely, amelyben két, esetleg több szék, ülőhely van. Emeleti, földszinti páholy; nyitott páholy; páholyt bérel; páholyból néz vmit: (átvitt értelemben is) a) távolról fölénnyel, esetleg veszélytelen helyzetből n. vmit; b) nem vesz részt vmiben, nem akar semmit kockáztatni. [Vörösmarty] az akadémia páholyában foglalt helyet. (Gyulai Pál) Fölemelkedtek a páholyokban, a zenekari és földszinti székeken, karzatokon mindenki tapsolt és éljenzett. (Ambrus Zoltán)
2. Ilyen ülőhelyre szóló jegy. Zsöllyét már nem kaptam, páholyt kellett váltanom. Vegyetek páholyt, közel a színpadhoz. (Krúdy Gyula)
3. (1945 előtt) A szabadkőművesek legkisebb szervezeti egysége. A páholy tagjai összegyűltek.
Szóösszetétel(ek): 1. páholyajtó; páholybérlet; páholybérlő; páholyjegy; páholyközönség; páholyperem; páholysor; páholyszék; páholytag; 2. díszpáholy.
páholyos.
