padsor
padsor főnév
1. <Sok személyt befogadó nagyobb helyiségben> több, egymás mellett levő, egy sort alkotó pad együtt v. egy-egy hosszú pad. A leghátulsó padsor; az országgyűlés padsorai; az osztályban az első padsor; lépcsőzetesen emelkedő padsorok. A legelső padsor szemben a szószékkel az elöljáróké. (Jókai Mór) Egy hosszú utcán földszintes házak aludtak sorjában, mint megannyi csöndes, öreg asszonyságok a templom utolsó padsorában. (Krúdy Gyula) || a. Több egymás mögött levő, rendsz. hosszú pad együtt. A bal oldali padsorban ülnek az asszonyok, a jobb oldaliban a férfiak. || b. Egymáshoz erősített ülőhelyek sora; széksor. A nézőtér padsorai. A színészek üres padsorok előtt játszottak.
2. (rendsz. jelzővel) (iskolai, bizalmas) Azok a tanulók, akik vmely egymás mellett v. mögött elhelyezett, sort alkotó padokban ülnek. Álljon fel az első padsor!
padsornyi; padsoros; padsorú.
