orvos
orvos főnév -t, -ok, -a
1. Emberek egészségének védelmével, betegségek megállapításával és gyógyításával hivatásszerűen foglalkozó, egyetemi képesítésű személy. Cselédkönyves, falusi, gyakorló, hatósági, kórházi, klinikai, körzeti, községi, menhelyi, rendelőintézeti, törvényszéki, üzemi, városi, vidéki orvos; az orvos 4-től 6-ig rendel; az orvos megvizsgálja a beteget, gyógyszert ír, rendel; a beteg bízik az orvosában; orvoshoz fordul, megy; → megmutatja magát az orvosnak; orvost hív. A jó orvos gyorsan felismeri a betegséget. Fehér köpenyben | egy orvos a górcső fölé hajolt. (Kosztolányi Dezső) Félve pislog az orvosra, mintha az lenne az élet és halál osztója. (Nagy Lajos) Orvosom voltál, megszerettelek, | s egyszer rád bíztam élő testemet. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben) Az, ami az egészség megőrzésére v. visszaadására alkalmas; orvosság. A legjobb orvos a hegyi levegő és a napfény. Oly orvos az álom, mely erőt tud adni. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben) Olyan személy, dolog, aki, amely vmely bajon, fájdalmon, hibán segít. A fájdalomnak az idő az orvosa. Ebben a házban minden beteg zárnak ő az orvosa. Vérző szívnek, mély sebeknek Orvos a halál. (Kölcsey Ferenc) Én tégedet köszöntelek, Te, a beteg Emberiségnek orvosa, jövendő! (Petőfi Sándor)
Közmondás(ok): Legjobb orvos az idő: idővel elfelejtjük a bajt, a fájdalmat.
Szóösszetétel(ek): 1. orvoscsalád; orvoscsoport; orvosegyesület; orvosfőhadnagy; orvosfőnők; orvosgárda; orvoshívás; orvosjelölt; orvoskéz; orvoslakás; orvosnemzedék; orvosregény; orvosrendészet; orvosszázados; orvostársaság; orvostekintély; orvostudor; orvosválasztás; 2. állatorvos; alorvos; belorvos; elmeorvos; ezredorvos; fogorvos; főorvos; fülorvos; fürdőorvos; gyermekorvos; háziorvos; idegorvos; iskolaorvos; katonaorvos; kezelőorvos; körorvos; mentőorvos; nőorvos; rendelőorvos; seborvos; segédorvos; sportorvos; szakorvos; szemorvos; tisztiorvos; üzemorvos.
