örül
örül tárgyatlan ige -t, -jön
1. Örömet érez, öröme van. Nagyon, végtelenül örül; szívből örül; örül a szívem; szíve, lelke örül. Szóláshasonlat(ok): örül, mint akinek a → háza ég. Látom fátyolodat, te sötét mély titku jövendő, És … Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök És örülök szilajan. (Petőfi Sándor) Örüljön ma minden bilincses többi, Van még, aki magyar földön szabad. (Ady Endre) Ha nevetnél, én is örülnék, | vacsora után melléd ülnék. (József Attila) || a. Örül vkinek, vminek v. (régies) vmin: vkinek a létezése v. jelenléte, v. vmely rá nézve kedvező, örvendetes körülmény örömet okoz neki. Örül az → életnek. A nagyapa örül unokáinak. Te nem örülsz a vendégnek. Örül a látogatásnak. Nem örült a váratlan fordulatnak. Örült a szép könyveknek és az új ruhájának. Szóláshasonlat(ok): örül, mint (a) → majom a farkának v. a (fél) tökének; örül, mint vak Laci a fél → szemének; örül, mint a → vak a garasnak. Örült az úr-rend a Deáki tettnek [= az 1867-es kiegyezésnek]. (Ady Endre) Hisz oly egyetlen drága Az élet halk virága, Annak kéne örűlni, Szennyektől megtörűlni. (Tóth Árpád)
2. (határozó nélkül) (választékos) Az élet örömeit élvezi. Éljünk tehát s örüljünk; Mert ah, csak egyszer élünk! (Berzsenyi Dániel)
3. (tájszó) Nevet (1). || a. (bizalmas) Minek örülsz olyan nagyon?: mit nevetsz?
4. <Udvariassági szólamokban a szíves előzékenység, a társas illem kívánta nyájasság kifejezésére:> jóleső érzés tölti el. Örülök, hogy → látom; nagyon örültem: <távozáskor, búcsúzásul>; örülök, hogy megismerhettem. Örűlök az úr jelenlétén. (Csokonai Vitéz Mihály) Melegen kezet szorít velem. Szemembe néz és ezt mondja: – Igen örültem. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megörül.
örülés; örülő.
