öreg
öreg [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Életének késői szakaszában élő, az átlagos életkor vége felé tartó <élőlény>. Öreg asszony, ember; öreg szatyor ←; öreg kutya, tehén; öreg fa. Akik ebben az országban [= ebbe az országba] az öreg Rákóczival jöttünk, azok közűl csak én maradtam. (Mikes Kelemen) Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. | Egy jó öreg ember benne a kocsmáros. (Petőfi Sándor) Térdem remeg, hajam fehérlik, Orcám redős … öreg vagyok. (Tompa Mihály) Öreg jámbor bolond, de jó tehén – | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila) Öregek voltak mind a ketten, özvegyek és kopottak. (Nagy Lajos) || a. Ilyen korú személyhez tartozó <testrész, szerv>. Öreg fejjel kell tanulnia. Nem bírja már ezt az én öreg lábam. Nem feledheté el soha az uradta [= az istenadta], Mint ijedt meg a nagy örömnek miatta … S hogy megeredt a köny két öreg szeméből, | Mint a záporeső Isten fellegéből. (Arany János) Tanár az én apám … | Mikor vele megyek, fogva öreg karját, | vezetve az úton, a szívem kitágul. (Kosztolányi Dezső)
2. <Főleg középfokban és felsőfokban:> vkihez v. a többséghez viszonyítva magasabb korú, korban idősebb. Az öregebb, a legöregebb testvér. Három évvel öregebb nálam. Szécsi, Druget s mások űlnek vala többen, | Amint öregebbek rangban vagy időben. (Arany János) || a. (népies) <A szülő neve elé téve, megkülönböztetésül gyak. azonos keresztnevű gyermekétől.> Az öreg Nagyné; az öreg Noszty Ferenc. || b. <Az apa- v. anyaállat megkülönböztetésére a kölykével szemben.> Az öreg macska együtt játszik a kölykeivel. Az öreg róka mindig többet tud, mint a fiókróka. (Mikszáth Kálmán)
3. Korához képest idősebbnek látszó. Milyen öreg ez az asszony! Arca összezsugorodott, homlokán mély ráncok támadtak … Egészen öreg lett. (Kuncz Aladár) || a. Olyan <arc, nyak>, amilyen az idősebb emberé szokott lenni; idősebbre valló. Milyen öreg arca van ennek a gyereknek! Sima az arca, de a nyaka már öreg.
4. Öreg vkihez, vmihez v. vmire: idős kora miatt nem illik vkihez, vmi nem illik hozzá, ill. nem alkalmas arra, hogy vmit tegyen, vmihez kezdjen. Öreg ő már ehhez a lányhoz. Öreg vagyok én már az ilyen divatos ruhákhoz. Öreg vagyok én már arra, hogy ilyen nagy útra vállalkozzam.
5. (gyak. középfokban) Olyan, aki vmely minőségben, rangban, hivatásban hosszú időt töltött; koros, idős. Öreg diák, legény; öreg házasok: olyan h-ok, akik már régóta élnek együtt; öreg katona, vadász; az öreg v. öregebb pap; öreg bútor (a háznál). Nagyokat köszöngetett az öreg jegyzőnek, segédjegyzőnek. (Tolnai Lajos)
6. Olyan <idő, életkor>, amelyet vki idős korában tölt el, él le. Öreg korában; öreg éveiben. Békében telnek öreg napjai. Öreg napjaira magára maradt. Öreg korát dús bánat ülte meg. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öreg korától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson. (Petőfi Sándor)
7. <Termés, főzelék, salátának használt konyhakerti növény> nem elég fiatal, nem elég zsenge arra, amire használni akarják; kemény, rostos, fásodó. Öreg karalábé; öreg uborka. || a. (ritka, népies), Régebben, nem frissen készült, állott ízű <étel>. Nagyon öreg már ez a tört krumpli.
8. (népies) Sűrű <étel>. Öreg paszuly; öregre főzi az ételt. De öreg ez a kása!
9. (ritka) Nagyon régi v. a másiknál régebbi <hosszabb ideig tartható élelmiszer v. ital>; ó. Öreg bor; öreg szalonna. Ifju vér, öreg bor fickándott erőkben. (Arany János)
10. (átvitt értelemben) Régebben készült, régóta fennálló <tárgy, építmény>; régi, ódon, ó. Öreg karosszék; öreg óra; jó öreg szerszám; öreg ház, híd, kastély, kunyhó, templom. Állj meg … | Bécsben a szent István öreg templománál. (Csokonai Vitéz Mihály) Még most is őrzöm otthon Rekettyésen az öreg órát … (Mikszáth Kálmán) Öreg, dús ház, átkos, rémes, Kisértetes, bús-regényes … (Ady Endre) A kertre szolgáló régi konyhaházban aludtunk …, egy kedves, öreg szobában, ahol minden régi időkre, a nagymama fiatalságára emlékeztetett. (Kaffka Margit) || a. A sok használattól elkopott, rongált, ócska <ruha v. más használati tárgy>. Úgy hallottam, – szólt … az idegen –, hogy öreg esernyői volnának. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, költői) Időtlen idők óta tartó, fennálló <természeti jelenség, tárgy>. Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak. (Petőfi Sándor) Mosolyog a jó öreg Nap. (Gyulai Pál)
11. (átvitt értelemben) Vége felé tartó <napszak>. Öreg este: késő e. Öreg este lett, mire hazaértek. Így öreg éjfélig Nyájason az időt hamar elbeszélik … (Arany János) Öreg este ódivatú költők Bordalait sorba olvasom. (Tóth Árpád) Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek. (Radnóti Miklós)
12. (népies, régies) Nagy (I. 1). Öreg betű; öreg fejsze, kés; öreg kancsó, pohár; öreg lábujj; öreg templom; (népies, bizalmas) öreg hiba: súlyos, nagy h.; öregre darál vmit: nagyszeműre darál. Fölszántom az öreg utcát. (népköltés) Toldi György meg amint torkig itta ette, Egy öreg karszékbe ur-magát vetette. (Arany János) A kezedben levő hírlapnak hátulján … olvashatod öreg betűkkel a tudósítást. (Jókai Mór) || a. (népies, régies) (Az) öreg isten: a nagy i. <Olykor némi indulattal v. káromkodásként.> (Az) öreg isten tudná megmondani! Az öreg Istennek adassék tisztelet. (Arany János) Héj, te öreg Isten! Magyarok istene! (Jókai Mór)
II. főnév -et [ë] -e [e] v. -je [e]
1. Általában öreg (1), koros ember, férfi v. asszony. Tehetetlen öreg; elaggott öreg; ősz öreg; öregje-fiatalja: <vmely csoportból> valamennyien, kivétel nélkül mindenki. (szójárás) Jó az öreg a → háznál. Ilyen nagy jégverésre még az öregek sem emlékeznek. A szép emlékezet: … Mint hold csillámai a folyón remegnek, Lelkén úgy reszket a borult öregnek. (Kisfaludy Károly) A templomba csak két öreg jár: egy meggörnyedt anyóka, meg egy remegő fejű apóka. (Gárdonyi Géza) Az öreg Tovább pipál, nem moccan. (Juhász Gyula) Három vármegyét járt be koldulva az öreg. (Nagy Lajos) || a. (bizalmas) <Idősebb ember, kül. férfi leereszkedő, lekicsinylő megszólításaként>. Öreg, világosíts meg e dologban. (Katona József) Megesett nagy lelke bátor Etelének | … Állj fel, öreg – monda, lábára segélvén. (Arany János)
2. (többes számban, gyak. birtokos személyraggal) (bizalmas) Szülők. Mit mondtak az öregek, mikor hazamentél? Beszélj már az öregeiddel! Kedvem kerekedett beszólni sok ízben Öregeimhez, de biz én be sem néztem. (Petőfi Sándor) Az öregek nem sejtettek semmit, mindamellett feltűnt nekik, hogy Mari búslakodó. (Mikszáth Kálmán) || a. (egyes számban, gyak. birtokos személyraggal) (bizalmas) Apa. Nem akarom, hogy az öregem megtudja a dolgot. Az öregem prémes bekecset, a mámi selyempalástot vehet magának. (Jókai Mór) || b. (rendsz. birtokos személyraggal) (bizalmas) <Férj, kül. idős, öreg férj s ritk. az idős feleség megszólításaként v. megnevezéseként.> Az öregebb, tisztesebb asszonyok az asztalnál vacsorálnak öregeikkel. (Tolnai Lajos)
3. (bizalmas) Az a személy, aki vmely kisebb közösség élén áll, annak vezetője, főnöke; gazda. Mondtad az öregnek, hogy ma itthon maradsz?
4. (ritka) Vmely közösség tapasztalt, tekintélyes, rendsz. idősebb tagja, véne (II. 2). A falu örege. A futásról én nem egyszer Hallgatám a nép öregét. (Arany János) || a. (ritka) <Vmely közösségben> az újakhoz viszonyítva régi, rangidős tag. Űlés után a folyosón a párt öregei sokáig maradtak együtt. (Mikszáth Kálmán)
5. (bizalmas) (birtokos személyraggal) <Nagyjában egykorú, egyenrangú személy megszólításaként, akivel jó viszonyban, barátságban vagyunk>. Képzeld, öregem … Édes öregem, írd föl a noteszedbe, hogy azt a kis ügyvédet … hívjuk meg. (Hunyady Sándor) Ne hadd el magad, öregem, | bőröd ne bízd kereskedőre. (József Attila)
6. (bizalmas) Kis öreg: a) feltűnően komoly és nem gyermekhez illő dolgokkal foglalkozó gyermek. Zitás Bertalan … nagyon is kedves volt Erzsi nénémhez. Nem volt ott egy illetlen szó sem, de én, a kis öreg nem helyeseltem, hogy az én szép nénémet annyit simogatja. (Móricz Zsigmond); b) <fiatalabb emberhez, kül. gyermekhez intézett kedveskedő v. kissé vállveregető megszólításként, ill. ilyen személy megnevezéseként.> Nézd a kis öreget. A „kis öreg” elkezdte újra a nyársot forgatni. (Mikszáth Kálmán); c) kis termetű öregember. Nézd a kis öreget, milyen fürgén siet.
7. (rendsz. birtokos személyraggal) (népies, régies) Vminek nagyobb, fontosabb része, nagyja. Az örege. Ami öregebb kell [a népnek] … a városban veszi, mikor gabonát ád el. (Vas Gereben) A zivatar utolért. Előbb csak az aprajával kezdte: mogyoró nagyságúval, aztán következett az örege. (Jókai Mór) || a. (népies, régies) Öregében: nagyon, nagymértékben. Most kezdett el még csak igazán öregében bolondokat csinálni … (Jókai Mór) || b. (népies, régies) Öregéből, nagyjából: elnagyoltan, kissé elhamarkodva. Csak úgy öregéből csinál meg mindent. Az utcának elejét öregéből összesöpörték. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): öreganyó; öregapó; öregfűrész; öregharang; öregkisasszony; öregleány.
öregecske.
