ön [3]
ön [3] névmás, birtokos (egyes számú v. többes számú 3. személyű főnévvel, rendsz. egybeírva v. néha kötőjellel kapcsolva; nyomósítva: → önnön) (választékos)
A személyraggal meghatározott harmadik személy saját tulajdonában levő, saját magához tartozó, vele magával kapcsolatos; saját tulajdon. Ő megy! … gondatlan ön vesztébe szalad. (Kisfaludy Károly) Magyarország … ön zsírjába fullad. (Széchenyi István) Magyarország … saját törvényhozásában önügyei felett alkotmányszerűleg intézkedett. (Deák Ferenc) Nagy összeütközése volt ön-álmaival ekkor Péternek. (Ady Endre)
