olló [1]
olló [1] főnév -t, -ja v. (ritka, régies) ollaja
1. Két, egymáson fekvő éles pengéből álló nyíró eszköz, amely fogantyúk segítségével egy tengely körül szétnyitható és összecsukható; főleg szálas v. lemezes anyagot (pl. hajat, papírt, szövetet nyírnak,) vágnak vele. Ágnyíró, gyapjúnyíró olló; körömvágó olló: körömolló; lemezvágó olló; az olló szára. Hol az olló, komámasszony ←? (szójárás) Kés, villa, olló nem gyermek kezébe való. Szakállamat ollóval vágatom, mégpedig … hetenként egyszer. (Krúdy Gyula)
2. (műszaki nyelv) <Egyes gépeken> gyak. csuklósan működő s vágó hatását nyomással kifejtő nyíró, vágó lemez, kés, penge, ill. olykor maga az ilyen működést végző gép. Emeltyűs, hidraulikus olló; lemeznyíró, szövetnyíró olló.
3. (rendsz. birtokos személyraggal) Némely állat (rák, skorpió) ollóra (1) emlékeztető szerve, módosult végtagja, amelyet az állat elsősorban a zsákmány megragadására és fegyverül használ. A főtt rák legízletesebb falatja az ollója. Háry János … | Elbeszélte nekünk: Franciaországban | A tengernek partján hogy járt Pádovában. | Látván ő nagy partján óriási rákot, Ollójával felvett egy lovas kozákot. (Garay János)
4. (átvitt értelemben, ritka) Olyan helyzet, amikor vkit, vmit kétfelől szorongatnak, fenyegetnek, támadnak. Az ellenség ollóba vette a sereg balszárnyát.
5. (sport) <Tornában> két lábbal az olló két szárának mozgására emlékeztető módon végzett mozdulat. Ollóval jött le a lóról. || a. (sport) Ollóba fog: a) ellenfelét a birkózó – derekát, lábát, nyakát akadályozó fogással két Iába közé szorítva – mozgásképtelenné teszi. A harmadik percben ollóba fogta ellenfelét. b) <labdarúgásban> rendsz. két védőjátékos az ellenfél labdával előretörő játékosát közrefogva, szabálytalanul megakasztja, gyak.buktatja. A csatárt ollóba fogták, s ezért a játékvezető szabadrúgást ítélt.
Szóösszetétel(ek): 1. faolló; ollóháló; ollóhegy; ollószár; ollóvas; 2. agrárolló; kertészolló; körömolló; lemezolló; papírolló; rákolló.
ollós; ollótlan.
