ömlengés
ömlengés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (gyak. gúnyos v. rosszalló)
Az ömleng (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki ömleng; lelkes, elragadtatott, érzelmes, bőbeszédű áradozás; túláradó, hosszas ömledezés. Költői, szerelmes, unalmas, üres ömlengés. Magukban nevettek lelkes ömlengésein. || a. Ennek eredménye: érzelmes bőbeszédűséggel mondott, áradozó beszéd, szavak. Ez csak ömlengés, igazi érzés nélkül. Kegyelmed egyedül rám vesztegeti ömlengéseit, pedig még itt más valaki is van. (Jókai Mór) Nem volt arra időnk, hogy ömlengésekkel édesítsük … szerelmünket. (Csiky Gergely)
ömlengéses; ömlengési; ömlengésű.
