öl [1]
öl [1] ige -t, -jön
1. tárgyas <Csak néhány szókapcsolatban.> <Embert, állatot> életétől megfoszt. Embert öl: gyilkosságot követ el; vmibe öl: <embert, állatot> vmely nagyobb vízbe dob, vet, hogy belefulladjon, elpusztuljon; a Dunába, a kútba öli magát. A vízbe öli a macskakölyköket. Elkezdtem acsarkodni úgy, mint akit ölnek. (Ambrus Zoltán) Tiszta szívvel betörök, | ha kell, embert is ölök. (József Attila) || a. (tárgy nélkül) Gyilkosságot követ el. Ölni tudna (mérgében, haragjában). Ne ölj! Óh szerelem, akiért még ölni is szabad! (Babits Mihály) || b. tárgyas (rendsz. határozóval) <Embert, állatot> tömegesen irt, pusztít. → Halomra öl. Az ellenség (tűzzel-vassal) ölte az embereket. Halomra ölte az ellenséget. Rakásra ölte a legyeket. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. (Gárdonyi Géza) || c. tárgyas (tárgy nélkül is) <Rendsz. hizlalt disznót> levág, és ehető részeit feldolgozza. Két disznót öltünk a télen. Ők tavaly nem öltek.
2. tárgyas (ritka) <Növényt> fokozatosan elhervaszt, elfonnyaszt. A forró nap öli a növényzetet.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) <Méreg, folyamat v. vki ennek segítségével vmely szervet v. élő szervezetet> egyszeri ráhatással hirtelen v. lassú roncsolással, fokozatosan tönkretesz. Ideget öl: <fogászati kezeléssel> fogban levő ideg elhalását okozza. Az alkohol öl. A sztrichnin hirtelen öl. Ez a por öli a poloskákat. Fertőtlenítéssel öli a baktériumokat.
4. tárgyas (túlzó) Öl vkit: testi szenvedést okoz vkinek; kínozza, gyötri. Öli a szomjúság. Sokat gyötörtél, öltél engem, S én csak nagyon szerettelek. (Vajda János) Ne öljétek azt a fiút, ráér még húzni a szegény emberek igáját, pihenjen. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmely folyamatos és rendsz. bántó érzés, indulat> kínoz, emészt vkit; nem engedi visszanyernie lelki nyugalmát. Öli a bánat, a bosszúság, a kétség, a méreg; öli az unalom: nagyon unatkozik. Mi bajod Iliánka? Szólj fiacskám! Téged öl valami? (Mikszáth Kálmán) Érdekelte … minden, mert hiszen ölte az unalom. (Gárdonyi Géza) || b. Öli magát: a) annyira kifárasztja magát, hogy ezzel már egészségét veszélyezteti; dologgal, munkával öli magát. Dologgal öli magát a tanyán … (Gyulai Pál); b) vmely lelki állapotban emészti magát; bánatában öli magát. Ne töprengj. Ne öld magad, kis rezedaszálam. (Mikszáth Kálmán); c) (átvitt értelemben) tülekedve, magát nem kímélve akar megszerezni vmit. Az emberek ölték magukat a jegyekért. || c. tárgyas Egymást ölik: a) (túlzó) dühösen verekednek, ütik egymást; b) (átvitt értelemben) veszekednek, torzsalkodnak egymással. || d. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Öl a tekintete v. (szinte) öl a tekintetével: haragos, gyűlölködő pillantásokat vet vkire.
5. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Kérdéseivel v. kérésekkel zaklat vkit, gyak. bosszúságot okozva; nem hagy nyugton. Vmiért öl vkit: vkitől zaklató módon sokszor kér vmit, hogy végre megkapja; vmivel öl vkit. Mindig ezzel öltök, hagyjatok már békén! Addig öl, addig kunyorál, hogy végre is beleegyezem … (Mikszáth Kálmán) Környezetét azzal ölte, hogy a legapróbb részletekig rendelkezett temetésére vonatkozólag. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben, túlzó) Bosszant, ugrat vkit. Ölték is vele az urak eleget az álomszuszékot … (Móra Ferenc) Minket, fiatalokat, kik természetesen a szecesszió előharcosai voltunk, azzal szoktak ölni, hogy hol van ennek a nőnek a melle, lábikrája, combja, hasa? (Kosztolányi Dezső)
6. (átvitt értelemben, választékos) Vkit, vmit öl: vkinek, vki emlékének v. vminek erkölcsi kárt okoz; vkit, vmit erkölcsileg fokozatosan tönkretesz, v. tönkretenni igyekszik. Elmondod-e, Toldi? … Van-e mátkád otthon? … | Vakká sírja szemét a kedves utánad … | Nem, nem! dobja magát dögleletes kéjbe, Nevedet hurcolja bordélyok ölébe: Ölével a híred öli minden éjen. (Arany János) [Ady emlékezete.] Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta | szóval, tettel és hallgatással is? | Mért békítik a símák alattomba’ | lány-duzzogássá haragvásait? (József Attila)
7. tárgyas (átvitt értelemben) Vmibe öl vmit: vmire aránytalanul sok időt, fáradságot fordít, gyak. haszontalanul, számottevő eredmény nélkül. Kétheti munkát ölt ebbe a kis tanulmányba. Nem a hír, nem a hír többé, mi ösztönöz, Hogy munkába öljek napot és éjszakát! (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Pénzt, jövedelmet stb. öl vmibe: úgy fekteti be, úgy költi rá vmire, hogy hasznot, ill. a befektetéssel arányban álló eredményt nem hoz, sőt esetleg oda is vész. Pénzét kudarcba fulladt vállalkozásokba ölte. Ölték a pénzt a sok épületbe. (Jókai Mór) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Vmely képességét, erejét vmibe öli: képességét, erejét vmely haszontalan dologra fordítja, és ezzel magának ártva vétkes módon tönkreteszi. Erődet tivornyákba ölöd. (Vas Gereben)
8. (átvitt értelemben) Vmibe, (ritka) vmiben öli: <bánatát, lelki fájdalmát> úgy akarja megszüntetni, hogy érzéseinek, öntudatának eltompítására leissza magát, v. beleadja erejét vmely munkába. Borba, mulatozásba öli bánatát, csalódását, keserűségét. Ebbe a munkába ölte minden fájdalmát. Mint fájdalma eláll tűzbe hozott tagnak, De ha megpihen rá, kétszeresen szaggat; Vagy mint ha ki búját öli este borban … öl Úgy vala most Toldi. (Arany János) A gépies tanulásba öli mindazt, ami szívét nyomja. (Babits Mihály)
9. tárgyas (átvitt értelemben) <Nehezen múló időt> vmilyen, rendsz. haszontalan módon mulatozással, szórakozással eltölt, agyonüt (5). A hosszú téli estéken játékkal öli az időt. Múlat a gróf … Este keres vídám házat, Hol van élénk társaság: S időt ölni felkerűl ott Mindenféle furcsaság. (Arany János)
10. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Dolog> működésében fokozatosan tönkretesz vmit. Ez a rossz olaj öli a motort. De csak nem jó ez az olvasás a szemnek mikor annyira öli a szemet az apróbb betű. (Vas Gereben)
Igekötős igék: agyonöl; beleöl; elöl; kiöl; leöl; megöl.
ölet; ölhető; ölt.
