őkelme
őkelme [e-e] főnév őkeme [e-e v. ě-e], őkeeme [őkěme] ..mét, ..mék v. ..mök (népies, régies)
1. <Vmely megnevezett harmadik személynek megbecsülő, de kissé bizalmas megjelölése.> Bagi uram őkelme parasztszekéren jön még Pestre is. (Mikszáth Kálmán) Nagyon fúj a szél, … kifáradt őkelme. (Gelléri Andor Endre)
2. (bizalmas) Az az említett, szóban forgó személy, akit a kegyelmed címzéssel szoktak megszólítani. [Bánfi] nem nyughatik oly helyen, ahol magánál nagyobb embert érez … Bizony pedig őkeme kedveért nem teszem le a fejedelemsüveget. (Jókai Mór) Jó Ilosvai Selymes Péter, | Néha-néha úgy-úgy szeretnék Elborozgatni őkelmével. (Ady Endre) –21 (bizalmas, tréfás, gúnyos) Lopni akart őkelme, de elcsípték. Jól lehordták őkelmét. Kukorica Jancsi … Szegény török basát ketté hasította, Jobbra-balra hullott izzadó lováról, Igy múlt ki ő kelme ebből a világból. (Petőfi Sándor)
