öblöget
öblöget [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyas Ismételten v. huzamosan öblít. A kancsókat öblögeti; ruhát öblöget; száját öblögeti. Illatos szájvízzel öblögette száját. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Ruhát öblöget. A mosónő egész délután öblögetett.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Ember, állat v. hangszer> tompa, mély, öblös hangon ismételten szól. Szól a zene, öblöget a rézkürt. (Arany János)
3. tárgyatlan (tájszó) Tele szájjal, hebegve beszél v. így veszekszik, civódik. || a. (tájszó) Szaporán beszél, fecseg.
Igekötős igék: elöblöget; kiöblöget; leöblöget.
öblögetés; öblögetett; öblögethető; öblögető.
