odaillik
odaillik tárgyatlan ige
1. <Tárgy, eszköz> a beszélő szempontjából távolabbi(nak tekintett), ismert, megnevezett v. odaértett helyre illeszthető, ill. rendeltetésének ott jól megfelel. Az a kulcs nem illik oda. Ez a gerenda éppen odaillik.
2. <Személy, dolog> a beszélőtől távolabb levő, ismert, megnevezett v. odaértett személlyel, tárggyal v. körülményekkel összhangban van, nem rí ki közülük. Naplopó társaság, ő is odaillik. Ez a közmondás egészen odaillik. A nagy virág nem illik oda ahhoz a kis kalaphoz. Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda, Oda illett volna Hortobágy síkjára. (Arany János)
Vö: illik (2b).
odaillő.
