odahúz
odahúz ige
1. tárgyas Odahúz (vhova): a szóban forgó v. a határozóval megjelölt, a beszélőtől rendsz. távolabb eső helyre húz (I. 1, 3) vmit (vkit). A kocsit odahúzták a rakodóra. Kezdődik a cséplés, már a gépet is odahúzták. Odahúzott mellém egy asztalt. Egy tányérkán két kis darab túrós lepényt tett az asztalra, s odahúzta a kezemet, hogy no, János. (Tolnai Lajos) Odahúzott egy kis padot a [kemence] padkához s úgy leste onnan, hogy fől-e már a tyúkleves. (Justh Zsigmond)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmely (a beszélő szempontjából) távolabbi közösséghez, párthoz, állásponthoz húz (IV. 5), vonzódik. Nem szeret minket, odahúz a másik félhez. Tőle remél pártfogást, hát odahúz hozzá.
odahúzás; odahúzható; odahúzó; odahúzogat.
