odafordul
odafordul tárgyatlan ige
<Személy> ismert v. szóban forgó – a beszélő szempontjából távolabbinak tekintett – hely, esemény, személy felé fordul. Odafordul vkihez. Odafordul a szomszédjához. Lőrinc odafordult, egy pillanatig végig nézett a kövéres … asszonyon. (Tolnai Lajos) || a. Vkit megszólítva v. beszélgetés közben feléje fordul. Odafordult a kis diákhoz, mint egy élő bíróhoz, aki most az ő családi perpatvarukból levonja a maga véleményét. (Móricz Zsigmond) || b. Kéréssel fordul vkihez. Ha bajban leszek, megint csak odafordulok (hozzá).
Vö: fordul (2, 5).
odafordulás; odaforduló.
