odafenn
odafenn határozószó, mutató odafent, (kissé népies) odafönn, odafönt
<Gyak. olyan határozóval együtt, amely konkrét helyet jelent, távolinak jelezve.>
1. A mutatással megjelölt fent levő helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok jelen, v. vmely ismert, említett, szóban forgó, a beszélő v. író szempontjából felső helyen. Odafenn az emeleten. Most jöttünk le a hegyekből; odafenn még szinte tél van. Igy tünődik Csóri, odafen a bástyán … (Arany János) Szél járt az utcákon: lent csak csípett a hidege, de odafent a hegyekben már jeges lehetett az érintése. (Gelléri Andor Endre)
2. Vmilyen szempontból fenn (I. 4–6, 8, 8a–c) levőnek tartott helyen, ahol én, a beszélő v. író nem vagyok ott. Odafenn a fővárosban, a minisztériumban, északon. A legényfia odafönt járt Pesten. (Tömörkény István) Pótolni akarja mindazt, amit odafönn a városban elmulasztott. (Nagy Lajos) || a. (ritka, választékos) Az égben. Mi szándéka kegyelmednek ezzel a kisded csapattal? … – Azt az Isten tudja, aki az emberi sorsokat olvassa odafenn. (Jókai Mór)
3. Odafentről: az ismert, a szóban forgó, odafenn (1–2) levő helyről. Odafentről ledobtak valamit. Ezt a gyopárt is odafentről hozta.
odafenti.
