odaér
odaér tárgyatlan ige
1. Haladtában vmely, a beszélőtől távolabb eső, megjelölt, megnevezett v. már említett helyre ér; célhoz ér, megérkezik. Odaér vhova. Estig csak odaérünk. Odaértek a tóhoz. Odaértünk a mi vidékünkre. A csapat eközben lám már odaére … (Arany János) Az orvos maga is szüreten volt, mire megkerítették s odaért, már csak a beállott halált konstatálta. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) <Vminek az előadásában, elmondásában> egy bizonyos, szóban forgó részhez, pontig jut. Amikor odaért, hirtelen elhallgatott. || b. (bizalmas) <Vmely szóban forgó v. távolabbi helyre, alkalomra> idejében, nem elkésve érkezik. Siessünk, hogy odaérjünk az előadásra! Attól félek, már nem érünk oda. Voltaképpen kocsin való sétálás az ilyesmi, amiben csak akkor van gyönyörűség, ha sehová se kell órára odaérni. (Tömörkény István)
2. Odaér (vmihez): olyan a helyzete, hogy egy v. több pontja érintkezik vmivel, vmely szóban forgó tárggyal, dologgal. A szék odaér a falhoz. || a. Odaér (vmihez): mozgás közben megérint vmit. Keze éppen csak odaért az üveghez. Ruhájával odaért a frissen festett padhoz. Néz a szeme közzé hosszasan és mélyen, Hajolva felé, hogy ajka odaérjen. (Arany János)
odaérés; odaérő; odaért.
