odabújik
odabújik tárgyatlan ige, (régies, tájszó, irodalmi nyelvben) odabúvik, (ritka) odabú, odabúj
Általában bújva vmely említett, szóban forgó s a beszélőtől távolabb eső helyre húzódik. Az egér odabújt a szekrény mögé. A gyermekek odabújtak a fal mellé. || a. Szeretete, ragaszkodása jeléül, gyöngéden, bújva vkihez húzódik, hajol. A gyermek odabújt anyjához, és megcsókolta. [Édesanyám] letett a földre. – Ereggy aludni. De én nem mentem … Újra csak odabújtam az ölébe. (Móricz Zsigmond) Mariska odabújt az urához. (Gelléri Andor Endre)
odabújás; odabújó; odabújt; odabújtat.
