odaáll
odaáll tárgyatlan ige
1. Odaáll vhova: vmely megjelölt, megnevezett helyre, a beszélőtől távolabbra áll (VI. 1, 3). Ti ketten odaálltok őmelléje, a többiek pedig ideállnak énmellém. Odaálltunk eléje. [Mari] odaállt a kövér Rajcsányiné háta mögé. (Mikszáth Kálmán) Odaálltunk posztra a legelső ajtóhoz, s türelmesen szórtuk Zelmára a szerelemmel teli … pillantásokat. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben) Odaáll vhova, kül. vkihez, vki, vmi mellé, vkik közé: vki, vmi mellett állást foglalva, hozzá csatlakozik, vmiben bizonyos szerepet vállal. Vö: áll (VI. 5a, b, c). Odaáll a mozgalom harcosai közé. A tengerész ezredek, a gránátos hadtest fele odaállt hozzájuk. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Odaáll vhova: vhol, vmely helyzetben szerepet vállalva fellép. Odaáll a küzdelem élére. A vetélkedők közé odaállt bírónak.
odaállás; odaálló; odaállott.
